Tévút

Una szemszögéből

...el szakadtam a többiektől Isisék be menekültek a barlang mélyébe. Én még a denevérekkel harcoltam. Sorban meg fagyasztottam őket aztán darabokra törtem a testüket vagy fel nyársaltam őket a jégdárdáimmal. Harcközben mindent ki zártam és úgy éreztem fel forr a vérem fel olvad az a jég a testemben ami eddig fogva tartott. Mikor észre vettem magam minden fehéren csillogott és egy szörny se maradt. Le ültem a jégre és ki fújtam magam. De fáradság helyet csak a testem bizserget és lüktettet nem tudtam mi van velem. Mikor le nyugodtam és a bizsergés is abba maradt a testemben el indultam hogy meg keresem a többieket. Vaksötét volt így fel erősödtek érzékeim a szemem fényleni kezdett és a halásom is nagyon jó volt. El indultam abba az irányba amerre éreztem Isis auráját. Mert gondoltam vele lesz Fins de nem így volt egy idegen aurát véltem közeledni Isishez de nem ellenséges inkább gyengéd és lágy még is pimasz. Amire el kuncogtam magam. Valami mást is éreztem az idegen aurában. Tigris az biztos és hím...úgy döntöttem el indulok Fins aurája irányába. Közben pedig kuncogtam. Minél jobban közeledtem Finshez érzetem hogy valami baj van az aurája egyre zavarosabb volt. 
-Lehet megsebesült?-gondoltam. Ekkor el fogott a félelem és el indultam futva az irányába. Egy hatalmas szakadékhoz értem egy vízesés ömlött belőle és a tövében Fins feküdt a földön.
-Fins!-kiáltottam rá de nem válaszolt. Éreztem hogy egyre gyengébb. Gyorsan meg fagyasztottam a vizet és le csúsztam. Le guggoltam Fins mellé és ekkor láttam mi is a baja a teste képlékeny volt. Egyszer ember egyszer tigris volt és éreztem hogy nagyon szenved.
-Kérlek Fins tarts ki!-mondtam neki. meg fogtam a kezét ami egyszer mancs egyszer éber volt meg volt olyan is hogy a kettő átmenetében. A szeme félig nyitva volt és engem kémlelt. Szerintem nem volt tudatánál. A teste nagyon forró volt lángolt. De nem ijedtem meg életemben először nem féltem hogy meg égetem magam. Meg ragadtam mind két kezét és el kezdtem hűteni az egész testem fel izzott. Az ölembe fektettem és miközben fűtöttem öt néztem csillogó jeges szemeimmel. És mikor észre vettem már könnyek áztatták az arcom.
-Kérlek Fins...ne hagyj itt! Hallod kérlek tudom nem vagy magadnál és nagyon harcolsz magaddal de kérlek lehet önző vagyok de ez a rövid idő amit veled töltöttem olyan szép volt. Bár tudom nem én vagyok az akire talán most is gondolsz de tudnod kell hogy te voltál akkor régen aki meg dobogtatta a szívem te voltál az első aki akkor régen fel olvasztotta bennem azt a kemény jeget ami már régóta fogva tart. Te voltál akkor a lelki támaszom mikor ki tagadott minden ember...kérlek nyisd ki a szemed!-mondtam sírva.
-A testem bizsereg te tetted ezt velem... nem tudok magamon uralkodni..régen nem volt ilyen hogy olyan ért sírok akit csak pár napja ismerek. Te tudsz rólam  a legtöbbet. Nem hagyhatsz itt egyedül... nem hagyhatsz újra egyedül! Nem engedem hogy el menj!-sikítoztam. És ekkor alattam a földön meg nyílt egy pecsét. A pecsét egy hatalmas jégvihart fújt ami be takart minket az egész barlangot ki zárta és csak Fins volt ott. Minden el mosódott és csak öt láttam. A teste még mindig forró volt. Újra bizseregni kezdett a testem. Egyszer csak meg fagyott minden körülöttünk a hó meg állt a levegőben. Fins fel nyitotta a szemét. Arany szemei fel izzottak de nem alázattól hanem a szenvedélytől és ekkor meg értettem hogy öt láttam a látomásomban. Köreb néztem és újra azon a mezőn voltunk mint a látomásomban. Ö ott ült mellettem.
-Hallottalak!-mondta.
-Mi kiáltottam fel?-rémülten és el vörösödtem. Ö csak kuncogott mikor látta hogy meg illetődtem.
-Tudod Una nekem is te voltál az első barátom és nagyon gyengéd érzések fűznek hozzád akkorról de csak mint barát. Ígérem sosem megyek el!-mondta komolyan majd át ölelt. Ember karjai meg feszültek köröttem. Majd el engedett.
-Jól vagy?-kérdeztem tőle.
-Igen csak fáj nagyon a fejem.-mondta.
-Sajnálom hogy nem segíthetek!-mondtam el csukló hangon. Ekkor meg ragadta az állam és közel húzott az arcához.
-Te ,mindent meg tettél..-mondta melegen és éreztem meleg leheletét. Bódító illatától meg szédültem szó szerint. De gyorsan kapcsoltam mielőtt még el folytam volna el toltam magamtól és fehér arcom már teljesen vörös volt.
-Ugye nem vagy lázas?-rémült meg. Amire én csak nevettem.
-Te hülye!-kiáltottam és fejbe vágtam. Amire ö is el nevette magát.
-Egyébként hol vagyunk Una?-mondta két nevetés között.
-Nem tudom a jég pecsét hozott ide...-mondtam már nem nevetve hanem kémlelve a tájat.
-Lehet csak egy látomásban vagyunk.-mondtam.
-Szép látomás.. álomszerű-mondta durmoló hangon és megint közel hajolt az arcomhoz. Én megint csak el kaptam az arcom.
-Ne menekülj Una!-mondta majd le terített a fűbe és felém mászott egyik lábát a két lábam közé rakta két kezével pedig támaszkodott a vállam mellett.
-Kérlek ne szórakozz vele...-mondta és el fordítottam a fejem. Próbáltam szabadulni de nem ment túl erősen tartott fogva.
-Nem szórakozok veled!-mondta durmoló hangon.
-De te Isist szereted..-mondtam neki amire ki nyílt  a szeme.
-Hogyan?-kérdezte.
-Érzem az aurádba is bele ivódott a gondolata. Én egy elemi lény vagyok az én érzékeim nagyon erősek.-mondtam majd mikor nem figyelt ki bújtam alóla. Ö csak értetlenül nézet.
-Menjünk meg kell keresnünk a többieket.-mondtam el haló hangon. Majd dobbantottam  a lábammal és megint a hóviharba voltunk mikor fel nyitottam a szemem ö újra az ölembe volt és még mindig vergődött. Ekkor éreztem hogy közelednek felénk. Az egyik Isis a másik pedig az előbbi ismeretlen. És az aurája izzott. Vajon mi lehet ez mintha valamilyen kapcsolat lenne az aurájukba. Nem bírtam rá jönni mi lehet az. Isis szó szerint meg rémült mikor meg látott minket. Nem tudom attól lehet hogy a karjaimba van Fins vagy az állapotától vagy az is lehet mindkettő. Le guggolt mellénk.
-Una! Mi folyik itt? mi történik vele?-kérdezte rémülten szinteb rám kiáltott mintha az én hibám lenne. 
-Nem tudom! Így találtam meg!-mondtam és le néztem Finsre hogy koncentráljak.
-Mióta tart már ez?-kérdezte még mindig rémülten.
-Úgy egy órája.-mondtam.
-És lehet valamit csinálni?-kérdezte kissé flegmán ami fel húzott.
-Nem bazdmeg szerinted mit csinálok?-durrogtam magamban. Még szerencse hogy nem mondtam ki.
-Hát, állandóan minden változásnál fel megy a láza. Így próbálom hűteni.-mondtam.
-Jos, te tudsz valamit az ilyesféle átváltozásokról?-nézet az idegenre. Szóval Jos a neve.
-Nem, semmit. Ha itt tartunk. Una... ugye? Kérlek fagyaszd meg, amint emberré válik. Teljes lefagyasztást kérek.-parancsolt rám. Tudat alatt viszont valami olyat halottam amit nem kellet volna és egyből meg tettem amit akart. 
-Tudta hogy mi vagyok. Vajon miért mondta ezt a fejembe és miért nem mondta ki?-furdalt  a kíváncsiság tudat alatt.
- Rendben.-mondtam majd mikor Fins ember alakú lett meg nyitottam egy kisebb pecsétet és hibernáltam a testét.
- Oké. Ebben a barlangban lakik egy öreg varázsló, nem messze innen. Ő segíthet megoldani ennek a problémának az eshetőségét.-mondta.

  - Várjunk... ti láttok valamit is? – kérdezte tőlük.

-Én látlak titeket, de eléggé halványan. – válaszoltam, majd felemeltem Fins jégbe zárt testét.

- Én mindent tisztán látok, emiatt.-mondta Jos és elővett egy nyakláncot ami hasonlított Isisére. Beszélgetésbe elegyedtek...
-Tisztára mint a rossz házaspár.-kuncogtam és Finst figyeltem. Egyszer csak össze ragadt a két nyakék és most még jobban marták egymást.
-Isis javíthatatlanul nem tud báni a férfiakkal...naiv és kedves és törékeny.-gondolkodtam magamban. Mikor megint oda néztem mind ketten ragyogtak. csodálatos volt egy testként lüktettet az aurájuk és melegség árat felőlük. Hátrébb húzódtam egy kicsit..és csak kuncogtam azokon amiket mondtak. Ez a tipikus el rendezett házasság. A falkavezér hím ezért volt olyan erős aurája. Egy erős férfi aki kordában tudja tartani Isist de még is lehet Isis nem szereti öt vagy még is?
-De még változhat..szerintem.-mondtam.
-Jaj hangosan gondolkozok!-csesztem le magam belülről. De mint később  ki derült jól szóltam a témához mert egy vén bácsi jelent meg. Ki derült hogy csak akkor válik szét a két amulett ha meg csókolják egymást.
-Na ez merész vállalkozás lesz.-húzódtam hátrébb mert ahogy közelített a testük egymáshoz egyre forróbb lett a  levegő és szédülni kezdtem.
-Mi ez?-kérdeztem magamtól. Mikor ajkaik össze értek szinte tüzelt a levegő akkora lett az aurájuk hogy be töltötte az egész termet a testem lángolt szédültem és össze rogytam. Próbáltam minden erőm Fins fagyásába irányítani ami sikerült de az én testemből kezdett ki fogyni. Egyre homályosabb lett minden. Érzem a szívdobogásukat éreztem ahogy a nyelvét használja Jos mintha engem simogatna...egyre vörösebb lettem. Nem bírtam... nem menet egyre jobban izzott a vágytól Jos a tigris olyan hatalmas volt benne és ha még csak a tigris lett volna hatalmas. A testem nem engedelmeskedett nekem. Az utolsó dolog amire emlékszek az az ahogy el válnak és egy nő öleli meg Isist aztán minden sötét..,..