Una szemszögéből
....mikor végre meg békéltem Ivanaékkal el indultunk a fal irányába. Egy kisebb tisztásban táboroztunk le ahol tüzet gyújtottak hogy ne fázzanak. Én nekem viszont túlságosan is melegem volt így csináltam magamnak egy burkot amiben jó hűvös volt. Ivanaék el mentek vadászni közben el szunyókáltam. Azon gondolkodtam honnan ismerhetem Finst a táborhelyig folyamatosan beszélgetünk egy csomó dologról amit ö tudott rólam de én nem tudtam hogy tudja és beszélgetés közbe nekem is egyre több minden jutott eszembe. Mögöttünk ott kullogott Isis.
-Egész úton lógatta az orrát szerintem vagy fáradt volt vagy pikkelt rám már az elejétől fogva?-gondolkodtam. Ivana se sokat szolt hozzám meg tartotta a 3 lépés távolságot. Fins viszont kifejezetten barátságosan viselkedett néha kissé túlzásba is vitte ami persze egyik lánynak se tetszett.
-Lehet szimpatikus vagyok Finsnek?-merült fel bennem a dolog.
-Nem az nem lehet hisz ő egy tigris egy nagyon sexy tigris..-kalandoztam el.
-De szerintem Isishez jobban illik meg öt jobban ismeri.-gondoltam de ez a teóriám egyre jobban meg dőlőben látszott mert a táborhelyen el jött a tűztől és mellettem ült és ember alakban beszélgetett velem. Mikor végre el szenderültem az ölében akkor be takargatott és el ment vadászni. Mikor fel ébredtem már Isis se volt ott és Ivana is ijedtem mászkált fel alá.
-Mi a baj? Hol vannak a többiek?-kérdeztem Ivanat közben a szemem törölgettem és nyújtózkodtam.
-Nem tudom már rég vissza kellet volna érniük..-mondta bizonytalanul. Majd egyszer csak el szörnyülködött és arca el sápadt és be futott az erdőbe.
-Te maradj itt!-kiáltott hátra. Én csak mereven ültem a hóban és nem értettem miről maradtam le. Az igazság az hogy imádok aludni és ha csak tehetem alszok. Ezért mindig le maradok valami fontos dologról. Úgy döntöttem körül nézek egy kicsit a környéknek. El indultam az erdővel ellenkező irányába. Egy tisztásra értem ahol egy nagy fekete oroszlán éppen a prédáját cserkészte be de én el ijesztettem mikor a hó meg reccsent a lábam alatt. Az oroszlán meg fordult a hang irányába és szemei villogtak majd mikor végig mért emberé változott. Fekete kabátot viselt és hosszúkás vállig érő fehér haja volt. Az arca egyik oldalát takarta a haj. Közeledni kezdett és próbált telepatikus kapcsolatot létesíteni de mivel túl erős agyhullámaim voltak nem sikerült neki.
-Ki vagy?-szólított meg karcos hangon mintha csak az a vadállat szolt volna belőle. Bele borzongott egész énem és libabőrös volt a hátam de nem a félelemtől hanem valami kellemes bizsergés miatt. A kezem automatikusan fel emeltem a védekező ösztön azonnal be kapcsolt bennem bár még magam se fogtam fel miért? Közelebb lépet hozzám az ismeretlen férfi.
-Talán néma vagy aranyom,-vigyorgott kaján.
-Nem vagyok az aranyod...-mordultam fel és támadtam volna.
-Nyugi,nyugi ne olyan gyorsan nem akarok én balhét..-hátrált egy kicsit de még mindig rendíthetetlenül állt erősen a lábán.
-Ki vagy?-kérdeztem és le tettem a kezem. Ö egy pillanatra el gondolkodott amit nem értettem majd el indult felém. Mikor már pár centire volt tőlem így szólt:
-Hejne Man's alakváltó oroszlán vagyok.-válaszolta önelégülten.
-De szólíts csak Henrinek vagy Hejnének amelyik jobban tetszik.-váltott kacér hangnemre. Egy kicsit olyan érzésem volt mintha flörtölni akarna egy vadidegennel.
-Értem szóval Hejne..-emésztettem a nevét.
-Én Una Diamond vagyok jégdémon.-mondtam.
-Ohh..mit keres ilyen alacsonyan egy ilyen erős és elemi lény?-kérdezte.
-A vihar le fújt ide...-mondtam bizonytalanul.
-Értem..-szerintem nem nagyon hitt nekem de mit is érdekkel.
-És te?-kérdeztem vissza amitől olyan furán nézett rám hogy azt hittem rosszat mondtam de nem.
-Ez az én terültetem és itt te be tolakodó vagy.-válaszolta.
-Ohh sajnálom akkor megyek is.-mondtam bután és fordultam is volna meg mikor meg ragadta a kezem. Majd magához rántott és a másik kezével meg feszítette a derekam a testemen.
-Ismerem a legendád és tudom hogy mi az a dolog amit soha nem kaphatsz meg mert abba bele halsz. Milyen érzés mindennél jobban vágyni valamire ami tudod hogy meg fog ölni?-kérdezte szarkasztikusan. Az arcom el torzult.
-Én talán elég lángoló vagyok hogy el égesselek?-kérdezte mosolyogva.
-Nos nem tudom de ha most azonnal nem engedsz el akkor mirelit oroszlánt csinálok belőled egy 1000 évre-mondtam egyáltalán nem mókásan.
-Milyen tüzes a kislány vagy inkább jeges!-kacsintott rám majd elengedett. Sarkon fordultam és elindultam vissza a tábor helyre ahol Ivana volt Isisékkel. Ezen a helyen gyorsan telik az idő mert azt mondta Isis 3 napig el voltunk. Ivananak el kellet menni ezért én voltam a csapat felelős. Ahogy láttam Isis és Fins az alatt a három nap alatt elégé össze szoktak folyamatosan egymáson voltak Fins se változott emberé csak mind ketten tigrisként falták egymást. Én meg a túlsó végén a tábornak vagy aludtam vagy figyeltem vagy néha oda néztem hozzájuk hogy milyen jól meg vannak és ábrándoztam hogy egyszer nekem is lesz ilyenbe részem de hát Hejne jól mondta az én sorsomban nem szerepel a kapcsolat mert az annak aki a jégben született annak öngyilkosságnak számít.
-Talán ha lenne egy hozzám hasonló jégdémon..ahh..Hülye!-ordítottam belülről. És egyszerre csak fuvallni kezdett a szél.
-Hóvihar közeledik menyetek be a sátorokba!-kiáltottam Ivanaékra.
-És te?-kérdezett vissza Fins.
-Én jégdémon vagyok én meg se érzem de ti halálra is fagyhatok.-mondtam és gyorsan be zavartam őket. Jól érzetem egy hatalmas hó vihar jött a hegy felől és az egész erdőt és a tisztást is hóba borította. Csodálatos volt. Rég láttam már hóvihart ahogy a belsejében vagyok és fel töltődök. Egész nap hóvihar volt és valamikor este fele állt el ekkor ki engedtem őket a sátorból. De ahogy láttam nem fáztak mert a saját test hőjük meg egymásé is melegítette őket. Bár kint legalább 10 fokkal hidegebb volt persze amit én kifejezetten imádtam de nekik szinte meg se kottyant. Este aludtam valamennyit de nem nagyon tudtam mert folyton a szemem előtt voltak. Hiányzott a hegy az otthonom a barátaim nem találtam a helyem a lenti világba. Ivana párnap múlva vissza tért nem a legszebb állapotba. Isisék már messziről érezték a vérszagot én csak akkor fogtam fel mikor a fehér hót a karmazsin folyadék vörösre színez. Még soha életemben nem láttam vért mivel nekem sincs sok és fájdalmaim se nagyon vannak. Nem nagyon tudtam segíteni mert a sokktól mozdulni se tudtam. Ivana gyorsan a fal felé invitált minket és rám bízta hogy vezessem el őket oda. El is indultunk bár nehéz szívvel hagytuk ott de jöttek a Dorvugok és nem vesztegethettük az időt. Az út során elég lassan haladtunk mert nem bírtak egymásról lecuppanni ami nem zavart csak idegesített hogy mindig álltam és araszoltunk. Egyszer csak Finst véltem meg pillantani mellemet. Megint beszélgetünk mindenféle dologról.
-Lehet megint össze kaptak vagy nem tudom? Ki igazodik ki egy tigris páron..-mulattam magamban. Egyszer csak egy ismerős aurát éreztem mögöttünk és le esett.
-Ez Hejne!-vettetem hátra a fejem de már késő volt. Eléggé láthatóan incselkedett Isisel Hejne ami talán azért volt mert vissza adtam Isisnek az emberi alakját egy időre.
-Lehet emiatt kaptak össze? lehet Isis tigris alakban jobban ki fejezni magát mint ember ként.-gondolkodtam de mikor észre vettem magam Fins már szoba is elegyedet Hejnevel és ahogy éreztem a lélek hullámai egyre erősebbek lettek. Érzékei fel erősödtek és az ősi ösztön uralkodott el benne mint minden hímben hogy védje a nőstényt a másiktól.A következő pillanatba már át is változtak és mérges kis cicák ként marták egymás húsát és törték egymás csontját. Isis csak kiabált próbálta őket meg állítani de kevés sikerrel. egy hirtelen csapásnál kis híján meg ölték ha nem kaptam volna el onnan. Csak nézte a földön ülve a csatát szörnyülködött a látványon. Én se tudtam túl sokat tenni. Bár le fagyaszthattam volna a testüket de ki tudja hogy fel is tudom-e olvasztani őket. Így én is csak figyeltem. Bár kezdtem egy idő után unni ezt a "Kinek a nagyobb farka?" szituációt. És csak magamban kacagtam hogy milyen gyerekesek. Mikor végre el tűnt Hejne. Végre látszik az idősebb okosabb volt és szerintem nem is akarta meg ölni mert ha ez lett volna a terve nem játszadozik ennyit. Mikor végre meg nyugtatták egymást a gerle pár indultunk tovább mikor a fal közelébe értünk egy nagy barlanghoz értünk. le táborozunk a közeli erdőben ahol Isis egyből vadászatra is indult. A barlangból furcsa energia szűrődött ki sok pontot éreztem amik veszélyesek. De sajnos más merre nem mehetünk. A vadászatról Isis üres kézzel tért vissza bár Fins jelenléte ezt is pótolta és mivel a varázs el múlt újra mind ketten tigrisek voltak. Este nyugodtan aludt mindenki de a reggel nem volt kellemes mert döglött hús szagra ébredtem aminek tulajdonosa Isis volt.
-Jézusom mi ez a bűz?-ugrottam fel.
-Semmi!-morrant és el fogyasztotta a reggeliért. Nem értettem mi ez az egész. Mikor mind ketten össze szedték magukat el indultunk be a barlangba. egy hatalmas nagy terembe értünk nagyon magas belmagassága volt és a plafonról lógott valami. A következő percben fülsüketítő zaj hallatszott és a furcsa lények százával potyogtak a plafonról.
-Denevérek!-futni kezdtünk előre ló halálával ők pedig utánunk és próbáltam meg állítani őket. Hatalmas jégszilánkokat csináltam aztán jégdárda záport csináltam ami fel nyársalt párat de sajnos nem mindet....
.jpg)
....mikor végre meg békéltem Ivanaékkal el indultunk a fal irányába. Egy kisebb tisztásban táboroztunk le ahol tüzet gyújtottak hogy ne fázzanak. Én nekem viszont túlságosan is melegem volt így csináltam magamnak egy burkot amiben jó hűvös volt. Ivanaék el mentek vadászni közben el szunyókáltam. Azon gondolkodtam honnan ismerhetem Finst a táborhelyig folyamatosan beszélgetünk egy csomó dologról amit ö tudott rólam de én nem tudtam hogy tudja és beszélgetés közbe nekem is egyre több minden jutott eszembe. Mögöttünk ott kullogott Isis.
-Egész úton lógatta az orrát szerintem vagy fáradt volt vagy pikkelt rám már az elejétől fogva?-gondolkodtam. Ivana se sokat szolt hozzám meg tartotta a 3 lépés távolságot. Fins viszont kifejezetten barátságosan viselkedett néha kissé túlzásba is vitte ami persze egyik lánynak se tetszett.
-Lehet szimpatikus vagyok Finsnek?-merült fel bennem a dolog.
-Nem az nem lehet hisz ő egy tigris egy nagyon sexy tigris..-kalandoztam el.
-De szerintem Isishez jobban illik meg öt jobban ismeri.-gondoltam de ez a teóriám egyre jobban meg dőlőben látszott mert a táborhelyen el jött a tűztől és mellettem ült és ember alakban beszélgetett velem. Mikor végre el szenderültem az ölében akkor be takargatott és el ment vadászni. Mikor fel ébredtem már Isis se volt ott és Ivana is ijedtem mászkált fel alá.
-Mi a baj? Hol vannak a többiek?-kérdeztem Ivanat közben a szemem törölgettem és nyújtózkodtam.
-Nem tudom már rég vissza kellet volna érniük..-mondta bizonytalanul. Majd egyszer csak el szörnyülködött és arca el sápadt és be futott az erdőbe.
-Te maradj itt!-kiáltott hátra. Én csak mereven ültem a hóban és nem értettem miről maradtam le. Az igazság az hogy imádok aludni és ha csak tehetem alszok. Ezért mindig le maradok valami fontos dologról. Úgy döntöttem körül nézek egy kicsit a környéknek. El indultam az erdővel ellenkező irányába. Egy tisztásra értem ahol egy nagy fekete oroszlán éppen a prédáját cserkészte be de én el ijesztettem mikor a hó meg reccsent a lábam alatt. Az oroszlán meg fordult a hang irányába és szemei villogtak majd mikor végig mért emberé változott. Fekete kabátot viselt és hosszúkás vállig érő fehér haja volt. Az arca egyik oldalát takarta a haj. Közeledni kezdett és próbált telepatikus kapcsolatot létesíteni de mivel túl erős agyhullámaim voltak nem sikerült neki.
-Ki vagy?-szólított meg karcos hangon mintha csak az a vadállat szolt volna belőle. Bele borzongott egész énem és libabőrös volt a hátam de nem a félelemtől hanem valami kellemes bizsergés miatt. A kezem automatikusan fel emeltem a védekező ösztön azonnal be kapcsolt bennem bár még magam se fogtam fel miért? Közelebb lépet hozzám az ismeretlen férfi.
-Talán néma vagy aranyom,-vigyorgott kaján.
-Nem vagyok az aranyod...-mordultam fel és támadtam volna.
-Nyugi,nyugi ne olyan gyorsan nem akarok én balhét..-hátrált egy kicsit de még mindig rendíthetetlenül állt erősen a lábán.
-Ki vagy?-kérdeztem és le tettem a kezem. Ö egy pillanatra el gondolkodott amit nem értettem majd el indult felém. Mikor már pár centire volt tőlem így szólt:
-Hejne Man's alakváltó oroszlán vagyok.-válaszolta önelégülten.
-De szólíts csak Henrinek vagy Hejnének amelyik jobban tetszik.-váltott kacér hangnemre. Egy kicsit olyan érzésem volt mintha flörtölni akarna egy vadidegennel.
-Értem szóval Hejne..-emésztettem a nevét.
-Én Una Diamond vagyok jégdémon.-mondtam.
-Ohh..mit keres ilyen alacsonyan egy ilyen erős és elemi lény?-kérdezte.
-A vihar le fújt ide...-mondtam bizonytalanul.
-Értem..-szerintem nem nagyon hitt nekem de mit is érdekkel.
-És te?-kérdeztem vissza amitől olyan furán nézett rám hogy azt hittem rosszat mondtam de nem.
-Ez az én terültetem és itt te be tolakodó vagy.-válaszolta.
-Ohh sajnálom akkor megyek is.-mondtam bután és fordultam is volna meg mikor meg ragadta a kezem. Majd magához rántott és a másik kezével meg feszítette a derekam a testemen.
-Ismerem a legendád és tudom hogy mi az a dolog amit soha nem kaphatsz meg mert abba bele halsz. Milyen érzés mindennél jobban vágyni valamire ami tudod hogy meg fog ölni?-kérdezte szarkasztikusan. Az arcom el torzult.
-Én talán elég lángoló vagyok hogy el égesselek?-kérdezte mosolyogva.
-Nos nem tudom de ha most azonnal nem engedsz el akkor mirelit oroszlánt csinálok belőled egy 1000 évre-mondtam egyáltalán nem mókásan.
-Milyen tüzes a kislány vagy inkább jeges!-kacsintott rám majd elengedett. Sarkon fordultam és elindultam vissza a tábor helyre ahol Ivana volt Isisékkel. Ezen a helyen gyorsan telik az idő mert azt mondta Isis 3 napig el voltunk. Ivananak el kellet menni ezért én voltam a csapat felelős. Ahogy láttam Isis és Fins az alatt a három nap alatt elégé össze szoktak folyamatosan egymáson voltak Fins se változott emberé csak mind ketten tigrisként falták egymást. Én meg a túlsó végén a tábornak vagy aludtam vagy figyeltem vagy néha oda néztem hozzájuk hogy milyen jól meg vannak és ábrándoztam hogy egyszer nekem is lesz ilyenbe részem de hát Hejne jól mondta az én sorsomban nem szerepel a kapcsolat mert az annak aki a jégben született annak öngyilkosságnak számít.
-Talán ha lenne egy hozzám hasonló jégdémon..ahh..Hülye!-ordítottam belülről. És egyszerre csak fuvallni kezdett a szél.
-Hóvihar közeledik menyetek be a sátorokba!-kiáltottam Ivanaékra.
-És te?-kérdezett vissza Fins.
-Én jégdémon vagyok én meg se érzem de ti halálra is fagyhatok.-mondtam és gyorsan be zavartam őket. Jól érzetem egy hatalmas hó vihar jött a hegy felől és az egész erdőt és a tisztást is hóba borította. Csodálatos volt. Rég láttam már hóvihart ahogy a belsejében vagyok és fel töltődök. Egész nap hóvihar volt és valamikor este fele állt el ekkor ki engedtem őket a sátorból. De ahogy láttam nem fáztak mert a saját test hőjük meg egymásé is melegítette őket. Bár kint legalább 10 fokkal hidegebb volt persze amit én kifejezetten imádtam de nekik szinte meg se kottyant. Este aludtam valamennyit de nem nagyon tudtam mert folyton a szemem előtt voltak. Hiányzott a hegy az otthonom a barátaim nem találtam a helyem a lenti világba. Ivana párnap múlva vissza tért nem a legszebb állapotba. Isisék már messziről érezték a vérszagot én csak akkor fogtam fel mikor a fehér hót a karmazsin folyadék vörösre színez. Még soha életemben nem láttam vért mivel nekem sincs sok és fájdalmaim se nagyon vannak. Nem nagyon tudtam segíteni mert a sokktól mozdulni se tudtam. Ivana gyorsan a fal felé invitált minket és rám bízta hogy vezessem el őket oda. El is indultunk bár nehéz szívvel hagytuk ott de jöttek a Dorvugok és nem vesztegethettük az időt. Az út során elég lassan haladtunk mert nem bírtak egymásról lecuppanni ami nem zavart csak idegesített hogy mindig álltam és araszoltunk. Egyszer csak Finst véltem meg pillantani mellemet. Megint beszélgetünk mindenféle dologról.
-Lehet megint össze kaptak vagy nem tudom? Ki igazodik ki egy tigris páron..-mulattam magamban. Egyszer csak egy ismerős aurát éreztem mögöttünk és le esett.
-Ez Hejne!-vettetem hátra a fejem de már késő volt. Eléggé láthatóan incselkedett Isisel Hejne ami talán azért volt mert vissza adtam Isisnek az emberi alakját egy időre.
-Lehet emiatt kaptak össze? lehet Isis tigris alakban jobban ki fejezni magát mint ember ként.-gondolkodtam de mikor észre vettem magam Fins már szoba is elegyedet Hejnevel és ahogy éreztem a lélek hullámai egyre erősebbek lettek. Érzékei fel erősödtek és az ősi ösztön uralkodott el benne mint minden hímben hogy védje a nőstényt a másiktól.A következő pillanatba már át is változtak és mérges kis cicák ként marták egymás húsát és törték egymás csontját. Isis csak kiabált próbálta őket meg állítani de kevés sikerrel. egy hirtelen csapásnál kis híján meg ölték ha nem kaptam volna el onnan. Csak nézte a földön ülve a csatát szörnyülködött a látványon. Én se tudtam túl sokat tenni. Bár le fagyaszthattam volna a testüket de ki tudja hogy fel is tudom-e olvasztani őket. Így én is csak figyeltem. Bár kezdtem egy idő után unni ezt a "Kinek a nagyobb farka?" szituációt. És csak magamban kacagtam hogy milyen gyerekesek. Mikor végre el tűnt Hejne. Végre látszik az idősebb okosabb volt és szerintem nem is akarta meg ölni mert ha ez lett volna a terve nem játszadozik ennyit. Mikor végre meg nyugtatták egymást a gerle pár indultunk tovább mikor a fal közelébe értünk egy nagy barlanghoz értünk. le táborozunk a közeli erdőben ahol Isis egyből vadászatra is indult. A barlangból furcsa energia szűrődött ki sok pontot éreztem amik veszélyesek. De sajnos más merre nem mehetünk. A vadászatról Isis üres kézzel tért vissza bár Fins jelenléte ezt is pótolta és mivel a varázs el múlt újra mind ketten tigrisek voltak. Este nyugodtan aludt mindenki de a reggel nem volt kellemes mert döglött hús szagra ébredtem aminek tulajdonosa Isis volt.
-Jézusom mi ez a bűz?-ugrottam fel.
-Semmi!-morrant és el fogyasztotta a reggeliért. Nem értettem mi ez az egész. Mikor mind ketten össze szedték magukat el indultunk be a barlangba. egy hatalmas nagy terembe értünk nagyon magas belmagassága volt és a plafonról lógott valami. A következő percben fülsüketítő zaj hallatszott és a furcsa lények százával potyogtak a plafonról.
-Denevérek!-futni kezdtünk előre ló halálával ők pedig utánunk és próbáltam meg állítani őket. Hatalmas jégszilánkokat csináltam aztán jégdárda záport csináltam ami fel nyársalt párat de sajnos nem mindet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése