Egy uj utazás kezdete

Shiori szemszögéből

A mai napom is olyan volt, mint a többi Hana-sannal gyakoroltam a mágiát segédkeztem az Uralkodónak. A palotai élet uncsi, bár mostanában elég sok a vitázás a nagy terembe mindenki a vihar miatt és a jégpalota miatt aggódik, ami az 5 régióban emelkedett a vihar után. Persze a fal meg véd minket, de mi lesz azokkal, akik benn maradtak, vagy akiket ki mentettek otthontalanok. De vajon meddig véd meg minket a fal vajon ki hozta ránk ezt a vihart és ki lakhat a palotában? Ez a legnagyobb kérdés. A régió vezetői szinte már minden héten itt üléseznek és napokat vitatkoznk a dologról és a nép Viharfokon mi sem sejt elöl hisz akkorák a távolságok a régió határain húzódok, lehet, tudnak róla vagy azok, akik elmenekültek és elmesélték másoknak. De ez így van, rendben nem akarja senki, se hogy pánikot keltsünk.

- Shiori figyelj már! - kiáltott rám Hana-san.

- Jaj... - kaptam oda a fejem, mert el bambultam.

- Légy egy kicsit figyelmesebb így sosem leszel az Uralkodó papnője. És gondolom még ez a célod? - kérdezte.

- Igen igen... Nagyon sajnálom! - hajoltam meg.

-Ahh, te lány, ha akkor nem szedlek össze, nem tartanál itt. - csapot a fejemre a legyezőjével.

-Auu - simogattam a bibis fejem. És így van mikor a vihar pusztítót az 5. régióban én is ott voltam a családommal. Engem a szüleim elküldtek valamiért a másik faluba, és míg én oda voltam a vihar ki tört és elpusztította az 5. régiót. A családom mind oda lett. Lehet előre érezték, hogy jön valami vagy csak a véletlen, hogy én életben maradtam nem tudom. Mikor a fővárosban voltam és koldultam az egyetlen dolog, amihez értetem a mágia, amire a nagyi tanítót kicsi korom óta. Az egyik előadásom Hana-san is meg nézte és nagyon tetszett neki majd a szereplésem után elmondta, ki és hogy felajánl nekem munkát a palotában. Bevitt az Uralkodó elé, akinek nagyon tetszettem így Hana-san mellett helyezte el, mint segéd. Azóta már 2 év telt el és hamarosan, ha elég sokat a tanulok, főudvarhölgy lehetek, mint Hana-san és az Uralkodó papnőjévé is választhatnak, de ez elég valószínűtlen.

- Csináld újra, nem jó! - kiáltott rám.

- Igen is. - mondtam és újra kezdtem a táncot.

- Ha nem tudod a pecsétjeidet meg nyitni és használni úgy, hogy ne szabaduljon fel a benne lévő erő sosem leszel papnő. - dorgált meg vagy századszorra ma.

- Kérlek, tartsunk szünetet. - kérleltem Hanat.

- Rendben legyen, de ha pihenés után se tudod az első szintet feloldanod, akkor lefekvésig fogsz gyakorolni. - mondta.

- Oké... - és már futottam is be a palotába a nagyterem felé.

A titkos utat használtam, mert tudtam,hogy épp üléseznek megint a régióvezetők. Egy titkos fal mögül hallgatóztam:

- Én meg azt gondolom, hogy kellene oda küldenünk valakit, hogy ki vizsgálhassuk az ügyet. - szólt valaki.

- Szerintem meg ne, mert egyrészt ki vállalná más részt, mi van, ha veszélyes a dolog. - mondta egy 2. személy.

- Egyet értek, a vihar óta már közel 3-4 éve nem lépet senki se a fal túl oldalára és a kapu se nyílik ki olyan könnyen. - mondta Solia-sama akinek a hangját egyből felismertem. A Puszta Boszorkánya ként is ismert volt. Bár ez csak csúf név volt.

- Nocsak, ki beszél, ha jól tudom te voltál, aki 3 éve majdnem át mentél, ha neked sikerült másnak is menni fog. - mondta egy 4. személy.

- Hogy mondtad? - emelete fel a hangját Solia-sama.

- Az csak azért volt, mert ki akartuk menteni a bent maradtakat és át vizsgálni, hogy maradt-e valaki még benn a fal felhúzása után. - csattant fel.

- Hát, majdnem ott hagyta a fele csapat a fogát, a rossz vezetésedtől. - válaszolt a 4. személy.

- Te kis... - kiáltott fel Solia-sama. És mikor a rejtet reteszt elhúztam láttam, hogy már támadni készülne.

- Elég legyen! - kiáltott fel az Uralkodó. Erre mindenki elhallgatott.

- Jobb lenne, ha a gonddal foglalkoznánk, nem ilyen gyerekes hülyeségen veszekedjünk. - mondta.

- Tehát mi legyen? - kérdezte.

- Mégis csak kellene tudni mi a helyzet a túl oldalon így támogatom azt, hogy küldjünk valakit, de ne, egyedül mert ez veszélyes is lehet. Mindenre fel kell készülni. A fal sem bírja örökre. - mondta az Uralkodó.

- Én azt javaslom, küldjünk egy papnőt oda meg pár embert, valamint szólnunk kell a kapu őrzőnek, hogy bejuthassunk. A szüzek még sem mehetnek oda, mert ha sérül a pecsétjük abból nagy baj is lehet. - mondta Solia-sama.

- Egyet értek, de akkor kit? - mondta az Uralkodó.

- Egy papanőt innen az udvarból, aki megbízható és erős. - mondta az 1. személy.

- Ezt bízzátok rám. - mondta az Uralkodó.

- Rendben, akkor fel is függesztem a gyűlést a következőt majd akkor tartjuk, ha meg lesz az, aki felméri nekünk a helyzetet. - mondta az Uralkodó majd mindenki felállt meg hajlott és ki ment a teremből mikor az utolsó ember is ki ment és becsukódott az ajtó.

- Gyere elő! Nem mondták még, hogy nem illik hallgatózni? - mondta majd legyintett a kezével és kinyílt előttem a fal. Azonnal a földre estem és a bocsánatáért könyörögtem.

- Azt hitted nem veszlek észre? - mondta majd elnevette magát.

- Állj fel! - lassan felálltam, de a földet néztem még mindig.

- Nos, mindegy is. Hallottad, amiről beszélgetünk? Gondolom igen. Téged elég rá termenek talállak hogy egy ilyen feladatot végre hajts. Mit gondolsz? - kérdezte az Uralkodó.

- Nos én... - rebegtem.

- Nem kell félned nem lennél egyedül természetesen segítséget is kapsz. - mondta.

- Hát nem is tudom én... – rebegtem, de úgy látszik hajthatatlan volt.

- Holnap akkor össze is hívom a vezetőket és megvitatjuk, hogy ki kísér majd el. - mondta.

- Igen is. - hajoltam meg majd elindultam ki a nagy teremből és azon törtem a fejem mibe is keveredtem. Kint a folyosón Hana-sanba botlottam.

- Jaj, mindenhol téged kerestelek! Hol voltál? - kérdezte meg lepődve.

- Hát én... hogy is mondjam... – rebegtem, mert még nem tértem magamhoz az elöző pár percben ért hírtől.

- Na? - kérdezte élesebb szemekkel.

- Nyugodj meg Hana nem tett semmit. - jelent meg mögöttem Solia-sama. Hana-san egyből meg hajolt előtte és én is így tettem mikor meg fordultam. Lassan mellém lékedet én pedig fel emeletem a fejem.

- Értem...  -mondta majd felegyenesedett Hana-san is és szúrósan nézet rám.

- Ki választotta az Uralkodó egy hozzá méltó feladatra. Csak ennyi. - mondta.

- Honnan?... - rebegtem.

- Nem csak te ismersz titkos folyosókat a palotában. - kacsintott rám játékosan amitől el vigyorodtam.

- Naaa... - mondta meglepődve Hana-san.

- Nem is dicsekedtél ezzel még nekem? - jött közelebb hozzám.

- Hát épp ezt próbáltam el mondani... - mondtam.

- Holnap úgy is ülés lesz majd mindent meg tudtok időben! - majd meg fogta a vállam Solia-sama és el ment mellettünk. Elindultam Hana-san mellett.
-Megint mibe keveredtél te lány?-zsörtölődött.
-Sajnos magam sem tudom..-motyogtam le hajtott fejel.

-Na mindegy legalább élesben is gyakorolhatsz!-mondta közbe a szobámhoz értünk.

-Holnap nagy feladatod lesz pihenj.-mondta majd el ment melettem.

Be mentem a szobámba és el indultam le zuhanyozni. Mikor végeztem ki metem az udvara gyakorolni még egy kicsit aztán mentem aluni. Ugy éreztem a holnapi mozgalmas nap lesz.
*

A reggli fény égete a szemem. Nem alartam fel kelni de muszaj volt. Gyorsan fel kaptam a tegnapi ruhám és indultam is ki gyakorolni.

-Shiori!-kiáltot felém Hana-san. Fel€ fordultam és akor láttam meg Hana-san mellet Solia-samat is. Néha nem értem magam...

-Shiori kérlek fáragy Solia-samaval el. Hamarosan üléseznek.-mondta. Én azonnal abba hagytam és siettem is oda hozájuk. Solia-sama nyomában lépkedve el értünk az ülés terembe amit most kivételesen nem reteszen keresztül láttam. A terembe egy kétszárnyu fehér ha ajton metünk be ami palafonig ért. A plafon magasitott volt és egy fekete csillár logot a plafonrol ami fehére volt festve. Az egész szoba fehér és fekete granital volt ki rakva. A falon végig tükrök barok mintázttal végig a falon. A terem végében egy emelvényen az Uralkodo ült igy meg hajoltam jo m€lyeb amint fel egyenesedtem be zárult mögöttrm az ajto. Az emelvény előtt egy hoszu asztal aminek lekerekitet oldalai. Tükőr sima gránit lap pihent a tetején a székek is hasonlo anyagbol voltak mint a szoba. A székeken pedig ott ült az öt régio vezetöje. Az Uralkoso rendfentarto szervezet vezetöi és Hana-san is. Én le ültem Hana-san és Solia-sama közé. Mikor a formasággal meg voltunk az Uralkodo fel vettete a dolgokat és fel állitot engem és itt kezdödött a vitta.

-Szerintem egy ilyen fiattap és tapasztalan gyereknek nem szabadna ilyen veszélyes helyre mennie.-mondta a 2 régio vezetöje.

-Szerinzem elég éret és rá termet hogy meg oldjon egy iylen feladatot és segitsége is lenne.-mondta Solia-sama. 

-Egyet értek Solia-samaval.-mondta Hana-san. Olyna jo érzés volt hogy ki álnnak értem.

-Egyet értek ······vel. Nem hiszem hogy van elég bátorsága és ereje hogy egy ilyen dolgot kezeljen. Mi lesz ha el csesz valamit?-vágot visza az Uralkodo rendfentarto társoság vezetöje. 

-Igaza van....-merült fel bennem és feher lettem mint a fal. Percekig néma csend.

-Vajon mi lesz tényleg ha valamit el cseszek az

végzetes kimenetelü is lehet. Nem okozhatok csalodást mert ezzen Viharfok jövöje mulik.-gondolkoztam.

-Nem lesz semmi gond!-állt fel Solia-sama.

-Biztositok mindenkit e felöl. Ha kell adok valamit ami zálogát örzi a szavamnak.-mondta komolyan.

-Legyen...-állt fel nagy büszkén a 2 régio vezetöje. Mindenkinek el kerekedet a szeme.

-Akkro legyen de...-emelte fel az uját.

-De a szálog pedig nem egy tárgy lesz hanem te.!-mutatott Solia-same felé. Solia-sama el mosolyodot és igy szolt.

-Legyen!-mondta.

-Ez csak üres szavak esküdj meg a mágiára és ha kudracot vall enyém az életed és minden eröd.-mondta vigyorogva a 2 régio vezetöje.

-Mi nem ne....! Ne ted Solia-sama!-kiáltottak fel.

-Talán meg iyledtél tán csirke vagy?-kacagot fel a 2 refio vezetöje. Lassan le ültem közben duzogtam és Solia-samat néztem aki ahogy láttam már döntöt.

-Vajon mit látthat bennem?-temetem a kezembe az arcom. 

-Rendben! -vágta rá komolyan.

-Istenem..-rebegtem alig hallhatoan.
-Akkor meg egyeztettek már végre?-szolaalt meg az Uralkodó.
-Igen.-mondta Hana-san.
-Csodás akkor a lány megy. Ma este el is indul a régió nyugati fele felé. Küldünk velük katonákat remélem azt tudunk neki biztositanin Dominika,-nézet a Solia-samaval szemben ülöre.
-Igen-mondta katonásan.
-Csodás akkor jelölj ki öt embert ök el kisérik Brobizig ahol találkozik a kémekkel és velük együtt megy az ötös régió határára.-folytatta az Uralkodó.
-Mindenki érti a dolgát?-kérdezte.
-IGEN!!!-vágta mindenki korusba rá. Lassan mindenki ki özönlött a teremböl én még mindig a székben ültem és dolgoztam fel a történtetteket.
-Mit ülsz ott hamarosan indulsz?-szolt rám Hana-san. Sápatan rá néztem.
-Na mi ez a sápat arc csak nem beteg avgy?-kérdezte rémülten és le kugolt elém és a kezét a homlokomra tette.
-Mi a baj?-kérdezte. Én megáztam a fejem és kicsit el mosolyodtam.
-Semmi csak izgulok. Nem értem Solia-sama mit látt bennem lehet még se vagyok alkalmas erre.-mondtam kedvetlenül.
-Jaj ne mondj iylen badarságot...csak be mentek át nézitek a heylszint és kész eyi csak egy felderités és segitséged is lesz na!-probált vigasztalni Han-san.
-Oke.-mondtam majd fel állt Hana-sannal és el indultunk ki az ajton mi is majd mentem a szobámba ösze pakolni egy kicsit még gyakoroltam majd uyg 6 fele már a palota bejáratánál állt a szekér amivel mennünk kell. A szekéren 5 férfi volt akik be is mutatkoztak nekem még mielött fel száltam volna. Az eslő egy magas széles válu és izmos férfi volt hoszu hajjal.
-Villiem Wluma vagyok kis aszony.-mondta és kézen csokolt. Amitöl kis hiján ösze estem.
-Jaj nem vagyok én olyan idös még.-mondtam hebegve.
-Sajnálom kicsit régimodi vagyok.-villantota fénylő moslyát amitiböl már tudtam is hoyg egy igazi vámpirral állok szembe. A következö férfinek is hoszu haja volt és a fufruzja el takarta az egyik szemét.
-Meg ilyeszted szegényt.-mondta és meg csapta Villem hátát. Aki válaszként rá morant és hátrébb lépet.
-Én Kanda Yu vagyok kardforgato örvendek a szerencsének. Sajnálom egyesek nem tudják visza fogni magukat.-mondta és rá morant Villemre.
-Én is Shiori Kusakabi vagyok.-hajoltam meg és egy pere el gondolkodtam miközben fel egyenesedtem.
-Anyira hasonlit valakire mintha.-gondoltam és hirtelen a számhoz kaptam mikor belém vágot a felismerés.
-Az Uralkodó testvére..-nyekeregtem. Erre el nevete magát jo izüen.
-Nagyon jo meg figyelő vagy..Igen az vagyok de ne zavarjon ez a növérem már rég az allatvaloja ként kezel.-mondta moslyogva.
-Rendbe-mondtam mosolyogva. A másik 3 ember csak katona volt ök nem jöttek oda hanem csak fel száltak. Felszáltam én is Kandáékkal és el indult a kocsi az 1. régió nyugati határa felé.

                                                        ··························

Az ut közben sokkat beszélgetünk. Elmeséltem hogy is juttotam a palotába és hogy milyen hálás is vagyok ezért Hana-sannak és az Uralkodonak. Kanda-san pedig a kard forgato iskolában töltött éveiröl mesélt. Villiem elég csönben volt egész uton csak néha szolt hozá a dolgokhoz és akkor se éppen kedvesen. A jármü 5 nap mulva élt Brobizba. Be érvea városba  a városháza elött állt meg a jármü. Kanda-san le segitett és le szált Villiem és a másik 3 is. Be mentünk az éppületbe aminek 6 szögü nagy temében egy fotelon ült egy kis lány nagy szárnyakkal melete egy kis faragott fa asztalon egy kalitka amiben egy kis fekete madár evett. A lány felénk fordult és ekkor jöttem rá hogy nem is egy kis lány bár alacsony volt de hoszu ezüst haja és hatalmas nagy szarvai voltak. Fekete ruhája és a bal felkarján egy kerszt tetováláshoz hasonló.
-Egy démon a város vezetöje?-mormoltam magamban. A diszes fotel mögött amin a démon ült egy alacsony piros csikos ruhás lány állt mögötte egy magas fekete haju férfi.
-Köszöntelek titeket Brobizban a határ városban! Én a város vezetöje vagyok Dimira Globusa.-köszöntött minket a démon.
-Meg kaptam a palota üzenetét ezért ide hivatam a kémeket. Meikötök Shiori?-kérdezte.
-Én!-léptem elö egyböl.
-Rendben! Be mutatom  Tomoe de'zad Zodinatat és vegyverét Siban Tsubasat.-mutatta be öket akik elö léptek a fotel mögül. 

-Örvendek a találkozásnak.-mosoylgtam rájuk.

-Mi is!-vetette oda morcosan Tomoe.

-Ugy érti mi is örülünk a találkozásnak!-javitotta kis Siban amire csak vicsorgott Tomoe.

-Kérlek kulturáld magad ez egy komoly ügy!-álitotta le Dimira öket. 

-Na szoval ha mindenki le nyugodott ismertettem is a feladattot!-csondesitett el mindenkit.

-Az elsö feladatok be juttni a fal másik oldalára és át kutattni. A kapuörzö majd jelentést tesz neketek a napokban történt változásokrol stb. Ezt mind bele kell irnotok a jelentésbe. Hagyunk nektek 30 pecet pihenésre és készülödére mivel a falon tul -15 fok van most nyáron télen -30ra is le szokot süyledni föleg ha még viharok is lesznek. A falon belül az idö meg van fagyva nincs nappal vagy éjszaka folyamatosan nappal van és nem hallad az idö és ti se öregedtek. A kapuör a segitségetekre lesz mert ö egész testeben és lelkében ösz kötetébe áll a kapuval. De réljük erre nem lesz szügség.-magyarázta a helyzetet Dimira.

-Ha mindenki ért mindent akkor a vendégeinket kérem hogy pihenjenek le Siban meg mutatja a társalgot.-fordult felénk.

-Tomoe te mig el nem indulunk készits elö mindent.-fordult Tomoe felé. Tomoe ahogyezt fel fogta sarkon forult es ki viharzott utána pedig el indult Dimira az üres kalitkával. Közben oda jött hozánk Siban aki egy elég magas nápas 2 fejel is magasabb fekete haju bukot anygal volt mint késöbb ki derült.

-Örvendek neketek bocsásátok meg urnöm viselkedését kicsit szertelen a lány.-sajnálkozot. El indultunk Siban után fel az emeletre egy két szárnyu ajto felé. Az ajto mögőt egy szép barátsogos társalgo volt ami ezüst és fémes szinekben csillogott. Le huppantam az egyik fotera és fel sohajtottam olyan kényelmes volt. Kanda-san még ott beszélgetett az ajtonál Sibannal.

-Vajon miről beszélgethetnek?-morfondiroztam. Szembe velem le ült Williem és larba tett kézel el nyulva a fotelben bambult ki az ablakon. Mikor mindent meg beszéltünk meg ebédeltünk és el indultunk gyalog. Én Kanadaval beszélgetem. Williem Tomoével beszélgetett Siban pedig melletünk. Egy kisebb erdőbe értünk a városbol ki érve. 

-Mond csak Shiori? Menyi ideje vagy a palotában?-kérdezte Siban.

-Már kis korom óta amiota Hana-san ösze szedett és be fogadott engem.-meséltem.

-Szoval nem vagy nemes?-képedt el.

-Nem nem vagyok az a falon belül éltem az 5 régióban de el kellet hagynom a nagy vihar miatt és itt a közeli városban éltem a földön futva mig Hana-san ösze nem szedett.-meséltem Shiban. Mig beszélegtünk szép lassan a falhoz értünk. Hatalmas volt és smaragd zölden csillogott. A kapu két hatalmas nagy faragott köszoborbol ált és egy boltivböl amire szanszkritül volt valami irva. Tomoe közel lépet a falhoz és melé lépet Sibán. Sibán szárnyai kinyiltak. Majd a szárnyábol a tolai közűl egy hoszu fegyvert vett elö ami egy kulcshoz hasinlitott. Tomoe a kezebe fogta a kulcsott és fel izott körötte a levegő.

-Hivom az eröket boncsátok fel szerzódésem pecsétjét! Járjon átt az erő és segits a harcban!-mondta Tomoe és a fegyver is fel izott a kezében. Mikot fel pillantottam láttam hogy Siban teste is izik és a testén különös jelképek jelentek meg. A kapu is hömpölyögni kezdett félig folyékonyá félig szilárdá vált. Kicsit át is lehetett rajta láttni. A szanszkrit szöveg fel izott a kapu boltivén és a két oszlopp között egy test rajzolodott ki. Majd a böre be szinesedett és már ruha is lett rajta. Ki lépet a falbol és ott állt elóttünk. A kezében egy koponyát szorongatot vórös szarva és szeme volt. Egy kicsit meg iyledtem. Kanda elöre lépet és nyugtatás képen meg fogta a válam. 

-Ti kik meg idéztetek mit akartok?-kiáltott Tomoere recsés hangon a démon aki meg jelent.

-Az Uralkodó küldött minkett tegyélj jelentés az elmult történésekröl!-mondta Tomoe. 

-A kapu ör vagyok Kuroshi Koro.-mondta recés hangon.

-Miről szeretne tudni az Uralkodo kéme?-kérdi selytelmesen. Tomoe elég határozottan el beszélgettett vele. Addig én Kandával társalogtam.

-Ki ez?-kerdeztem Kandát.

-A kapuőr...ö örzi a falat már a kezdetek óta miotta az Uralkodo létre hozta. Irányitja a bent lévö lényeket és figyeli a benti eseményeket.-magyarázta Kanda. Egyszer csak Tomoe oda jött hozánk.
-Koro azt mondta hogy egy alakválto lépet be a területre nem régiben méghozá egy tigris.-mondta.
-De hogy?-kérdezte Kanda.
-Nos mint ki derült lila ékköve volt ami segitetneki elég erött adni neki. A legösibb szövetség része az a nyaklánc. De nem értem...-magyarázta Tomoe.
-Mit?-kiváncsiskodtam.
-Azt hogy a tigris klán a vihar ota ki halt. A szövetséget pont a vihar tépte szét.-válaszolt Tomoe.
-Ennek utána kell járnunk...folytatta.
-Valmint még Koro találkozott egy jégdémonnal is akinek az auráját a régio közepében lévő jégpalotábol észlelt. Lehet ki akart juttni vagy nem tudta hol van?-mondta méregesen.
-Biztosan ösze van zavarodva több tizezer kilométerböl le zuhani ide nem kis sok lehet..-mondtam naivan. Kár volt!
-Hát maguktol nem jönnek le...itt nekik tul meleg van! Hol tanultál te?-recsent rám. 
-Mindenképpen ki kell deritenünk mi folyik itt mert a jégdémon egy elemi lény. Az ereje veszéjes elengedhetetlen a természet egyensulyához de mint Koro is mondta nem rég ébredt fel a hibernáciobol igy az ereje még csak ébredezik és ez veszélyes is lehet.-magyarázta Tomoe amitöl kicsit meg ilyedtem.
-Aztán azt is mondta hogy a felkelök is mostanában mozgolodtak!-mondta haragosan.
-Felkelök?-kérdeztem. nem értettem mi ez.
-Igen mostanában a vihar óta vannak akkik meg kérdöjelezik a rendszerünk és az Uralkodot. Legtöbbjük a falon belül van mivel a falon kivüli mozgalmakat csiráiban folytotuk el. Ezért vagyok én!-mondta határozottan.
-Reméljük nem ütközünk elenségbe de ha igy lesz egyikötöknek sem szabad haboznia mert ha te nem akkor majd ök ölnek meg!-mondta majd meg fordult és visza ment a kapuörhöz.
-Ezt nem értem?!-néztem kérdöen és el szörnyülködve Kandára és Williemre de cska kemény pillantásokat láttam és perzselö pillantásokat. Én életemben soha nem harcoltam nem hogy öljek
-Hisz nem is ismerem öket..Nem lehet ez az egyetlen modja. De meg kell felenem az elvárásoknak..azt viszontr nem mondta az Uralkodó hogy ártatlan életeket kell ki oltanom.-mondtam magamban. A kapu ör meg nyitotta a kaut amin be mehetünk. Bent be bujtam  avastag ruha és bunda alá mert fog csikorgatoan hideg volt. Nem rég volt eg yhó vihar és még hideg volt nagyon.
- -20 celziusfok van!-mondta Siban aki ujra meg jelent Tomoe oldalán.
-Vajon hova tünt az elöbb?-furdalt a kiváncsiság.
-Gyerünk mozgás hamupipöke mert oda fagysz!-kiáltott rám Williem mosolyogva. Én futottam is utánok. A táj teljesen fagyott volt minden fehéren csillogot vakito volt és gyönyörü. Siban meg fogta a derekam és szorosan a derekára volt fekete szárnyai be takartak és melegitettek. Mivel észre se vettem és fehér voltam mint a fal a hidegtöl. De a melleg szárnyak fel mellegitettek egy kicsit. Puha volt és bársonyos.