Isis szemszögéből
A belseje a háznak jóval nagyobb volt, mint azt először hittem. Milliónyi kis tündér mászkált ide-oda, kezükben egy kis tálka, amiben aranyszín por volt. Egy másikban pedig kék, olyan, mint Ivana szablyáján. Egy tündér véletlenül megfordult, és a kék por a mancsomra hullott. A fagyasztás azonnal elindult a kezemen, felkúszva a karom tetejéig.
Wow! Ez meg mi? Ki akartam lépni, de a jég szinte cementként húzott vissza.
-Megmondtam már, hogy ezeket ne erre vigyétek, mert valakit még 100 évre lefagyasztotok! – morgott Ivana az esetlen tündérre, mire a kisebbik lény arrébb állt, majd sebesen elszárnyalt.
Ne légy ilyen vele! Véletlen volt!
-Aham, főleg, hogy mindjárt levághatjuk a lábad! – somolygott.
Hogy mi van? Azonnal lesokkolódtam és a lábamat kezdtem pásztázni. Amit még mindig a jég fagyos karma tartott bezárva.
-Ne vegyél már be mindent! – kacagott Ivana, sokkal kellemesebb hangon, ami meglepett. Fogta a kis kalapácsát és megkoccintotta a jégen. Az azonnal elengedte a lábam.
Ezért még meglakolsz! Kuncogtam magamban. Ivana csillogó szemmel nézett rám, majd kérte, hogy kövessem.
-A ház alapjában véve nagyon nagy. Ezek a kis tündérek dolgoznak itt, mivel otthont ígértem nekik. Nézd csak meg! – bementünk egy kisebb részbe, ahol egy nagy fa tört utat. Eltátottam tigrispofimat.
Mindegyik ágról egy pici, tök alakú, vagy virág alakú házikó lógott, erősen rögzítve. Pici ablak volt rajta, amire kis gallyakból csináltak keresztet, belül pedig égtek a kis lámpák. Egyik házikóba épp akkor szállt be egy kis tündér, majd leintegetett nekem. Kacsintottam rá. Egy hatalmas ház is volt középen a fán, amiben több kisebb tündér is volt. Ó, egy iskola!
Ez fantasztikus! De még mielőtt befejezhettem volna a mondatomat, valaki oldalról telibe talált, és rám feküdt. A döbbenettől még pislogni sem tudtam. A szagából egyből tudtam, hogy alakváltó. A szeme lilán csillogott, és eléggé dühösen pillantott rám. Nem kaptam rendesen levegőt.
-Fins! Szállj le róla! Rögtön! – kiáltott Ivana, előkapva a szablyáját. A Tigris kissé megremegett. A telepatikus kapcsolatot ismét próbáltam kialakítani közöttünk. A szemembe nézett, nagyon közelről. Ez volt a tökéletes időpont.
Ki vagy te? Kérdésem láthatóan összezavarta, de nem szállt le rólam.
Fins. Csak ennyit mondott, semmi mást. Fins. A hangja viszont meglepően férfias volt, és eléggé dühös is.
-Tudsz beszélni vele? – kérdezte azonnal Ivana, majd hitetlenül lehámozta rólam Finst.
Igen, de nagyon halványan. Elvadult, és ami még rosszabb, hogy alig emlékszik valamire. És velem is ez fog majd történni, ha elveszítem az emberi testemet. Elfelejtek mindent, és átváltozom valódi tigrissé. De az ilyen nagyon ritka, azonban sokat felejtünk. Ezért nem szabad túl sokáig tigrisnek maradni, egy idő után megszokja a szervezet és alig akar visszaváltozni.
-Ő neki lila a szeme. Szóval még benne van a teste, ugye?
Igen, a Lila szem ezt jelenti. Nekem azért ilyen pirosas a szemem, mert nincs bennem a testem...
Ivana pár pillanatig gondolkodott, majd előkészített pár hozzávalót. Aztán megakadt, amikor az egyik dobozból nem jött ki semmi.
-Miért nincs itthon Furagem por? – tépelődött – Isis, csak a Furagem por segítségével tudom visszahozni a testedet. Ez a hozzávaló átváltoztatás kikényszerítője. És csak nagyon kevés helyen kapható, beszerezni még nehezebb.
Fins felé fordultam és ismét kialakítottam a kapcsolatot.
Szeretnél újra ember lenni? Kérdésemre csak felém hegyezte a fülkagylóját, majd furcsán nézett rám.
Ember? Embernek lenni? Nem tudja, milyen embernek lenni?
Tudod, amikor két lábon jársz, és más testet öltesz fel! A test benned rejtőzik. Szabadítsd fel a benned rejlő energiákat! Fontolóra vette a mondatom, majd leguggolt, és behunyta a szemét. Nem történt semmi.
Lassan engedd el magad! Nyugodj meg, és próbálj lazítani. Érintsd meg a belső embert és válaszd el a tigristől. Kapaszkodj emberi mivoltodba, és légy újra ember! Humana, vel tigris, cuius puer adhuc, qui fortis in infinitum! [Google Fordító segítségével]
Fins felkapta a fejét, és ordított, teljes erejéből. A változása megkezdődött, mely lassan kúszott felfelé a csontjain.
Fél óra múlva egy barna hajú, zöldes szemű fiú állt előttünk, remegve és kétségekbe esve.
-Mit tettél vele? Mi volt ez a szólam? – kapta rám a tekintetét Ivana.
Ez a mi törzsünk szólama, ha egy valaki nem tud átváltozni. Ezzel segítünk a másiknak, mert ez a szólam segít az emberi testtel rendelkező tigriseken.
-Értem. – bólintott, majd előkelően pillantott a jövevényre – Elvégzem rajta az alapvizsgálatokat, és megnézzük mennyire harcképes.
Rendben.
Harsogó csilingelés lepte be az egész szobát. A tündérek össze-vissza repkedtek, egymásnak vadul magyarázva. A fő tündér is kapott a lehetőségen, dirigált és irányított, majd fogott egy kislányt, és bevitte az anyukája házába, majd ő is elmenekült a saját házába. A feszült csend ránk zuhant.
Majd valami betörte az egyik ablakot, és hatalmasat ordított az előszobában...
Wow! Ez meg mi? Ki akartam lépni, de a jég szinte cementként húzott vissza.
-Megmondtam már, hogy ezeket ne erre vigyétek, mert valakit még 100 évre lefagyasztotok! – morgott Ivana az esetlen tündérre, mire a kisebbik lény arrébb állt, majd sebesen elszárnyalt.
Ne légy ilyen vele! Véletlen volt!
-Aham, főleg, hogy mindjárt levághatjuk a lábad! – somolygott.
Hogy mi van? Azonnal lesokkolódtam és a lábamat kezdtem pásztázni. Amit még mindig a jég fagyos karma tartott bezárva.
-Ne vegyél már be mindent! – kacagott Ivana, sokkal kellemesebb hangon, ami meglepett. Fogta a kis kalapácsát és megkoccintotta a jégen. Az azonnal elengedte a lábam.
Ezért még meglakolsz! Kuncogtam magamban. Ivana csillogó szemmel nézett rám, majd kérte, hogy kövessem.
-A ház alapjában véve nagyon nagy. Ezek a kis tündérek dolgoznak itt, mivel otthont ígértem nekik. Nézd csak meg! – bementünk egy kisebb részbe, ahol egy nagy fa tört utat. Eltátottam tigrispofimat.
Mindegyik ágról egy pici, tök alakú, vagy virág alakú házikó lógott, erősen rögzítve. Pici ablak volt rajta, amire kis gallyakból csináltak keresztet, belül pedig égtek a kis lámpák. Egyik házikóba épp akkor szállt be egy kis tündér, majd leintegetett nekem. Kacsintottam rá. Egy hatalmas ház is volt középen a fán, amiben több kisebb tündér is volt. Ó, egy iskola!
Ez fantasztikus! De még mielőtt befejezhettem volna a mondatomat, valaki oldalról telibe talált, és rám feküdt. A döbbenettől még pislogni sem tudtam. A szagából egyből tudtam, hogy alakváltó. A szeme lilán csillogott, és eléggé dühösen pillantott rám. Nem kaptam rendesen levegőt.
-Fins! Szállj le róla! Rögtön! – kiáltott Ivana, előkapva a szablyáját. A Tigris kissé megremegett. A telepatikus kapcsolatot ismét próbáltam kialakítani közöttünk. A szemembe nézett, nagyon közelről. Ez volt a tökéletes időpont.
Ki vagy te? Kérdésem láthatóan összezavarta, de nem szállt le rólam.
Fins. Csak ennyit mondott, semmi mást. Fins. A hangja viszont meglepően férfias volt, és eléggé dühös is.
-Tudsz beszélni vele? – kérdezte azonnal Ivana, majd hitetlenül lehámozta rólam Finst.
Igen, de nagyon halványan. Elvadult, és ami még rosszabb, hogy alig emlékszik valamire. És velem is ez fog majd történni, ha elveszítem az emberi testemet. Elfelejtek mindent, és átváltozom valódi tigrissé. De az ilyen nagyon ritka, azonban sokat felejtünk. Ezért nem szabad túl sokáig tigrisnek maradni, egy idő után megszokja a szervezet és alig akar visszaváltozni.
-Ő neki lila a szeme. Szóval még benne van a teste, ugye?
Igen, a Lila szem ezt jelenti. Nekem azért ilyen pirosas a szemem, mert nincs bennem a testem...
Ivana pár pillanatig gondolkodott, majd előkészített pár hozzávalót. Aztán megakadt, amikor az egyik dobozból nem jött ki semmi.
-Miért nincs itthon Furagem por? – tépelődött – Isis, csak a Furagem por segítségével tudom visszahozni a testedet. Ez a hozzávaló átváltoztatás kikényszerítője. És csak nagyon kevés helyen kapható, beszerezni még nehezebb.
Fins felé fordultam és ismét kialakítottam a kapcsolatot.
Szeretnél újra ember lenni? Kérdésemre csak felém hegyezte a fülkagylóját, majd furcsán nézett rám.
Ember? Embernek lenni? Nem tudja, milyen embernek lenni?
Tudod, amikor két lábon jársz, és más testet öltesz fel! A test benned rejtőzik. Szabadítsd fel a benned rejlő energiákat! Fontolóra vette a mondatom, majd leguggolt, és behunyta a szemét. Nem történt semmi.
Lassan engedd el magad! Nyugodj meg, és próbálj lazítani. Érintsd meg a belső embert és válaszd el a tigristől. Kapaszkodj emberi mivoltodba, és légy újra ember! Humana, vel tigris, cuius puer adhuc, qui fortis in infinitum! [Google Fordító segítségével]
Fins felkapta a fejét, és ordított, teljes erejéből. A változása megkezdődött, mely lassan kúszott felfelé a csontjain.
Fél óra múlva egy barna hajú, zöldes szemű fiú állt előttünk, remegve és kétségekbe esve.
-Mit tettél vele? Mi volt ez a szólam? – kapta rám a tekintetét Ivana.
Ez a mi törzsünk szólama, ha egy valaki nem tud átváltozni. Ezzel segítünk a másiknak, mert ez a szólam segít az emberi testtel rendelkező tigriseken.
-Értem. – bólintott, majd előkelően pillantott a jövevényre – Elvégzem rajta az alapvizsgálatokat, és megnézzük mennyire harcképes.
Rendben.
Harsogó csilingelés lepte be az egész szobát. A tündérek össze-vissza repkedtek, egymásnak vadul magyarázva. A fő tündér is kapott a lehetőségen, dirigált és irányított, majd fogott egy kislányt, és bevitte az anyukája házába, majd ő is elmenekült a saját házába. A feszült csend ránk zuhant.
Majd valami betörte az egyik ablakot, és hatalmasat ordított az előszobában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése