Félreértés

Una szemszögéből

...egy nagy fehér szobában ültem. Nem láttam már sehol a fiút csak a vakító fehérséget. A testem hab könnyen lebegett a szobában a torkom se fájt a tüdőm se húzott a fejem se fáj. Mintha meg könnyebbültem volna.
-Vajon meg haltam? Ilyen a halál?-merült fel bennem. Ekkor meg nyílt a szoba és egy mező felett lebegtem. A mezőn egy lány feküdt a fűbe mozdulatlanul. Mellette pár métere egy tigris feküdt a fűben és nézte a lányt a fűben. A mezőn fehér madarak szálltak át és pillangók és az ég színes volt. Két nap volt az égen és egy hold. A hold egy arany szemé vált majd a lány teste emelkedni kezdet és a két nap között meg nyílt az ég és el tűnt. Ekkor riadtam fel. A földön feküdtem a fiú eltűnt és már nem érzetem magam rosszul. El indultam ki a házból. Mikor ki értem a hóra éreztem hogy mások is vannak a közelben. Érzékeim élessége miatt nagyjából meg tudtam ítélni mik is voltak de nem voltam biztos benne. Ekkor a lánynak az élet erejét kezdtem érezni akit  a látomásomban láttam. A a pontos helyét nem tudtam mert a falon túl volt és a mágikus erő tompította az energiáját. Azt tudtam hogy él még így meg nyugodtam. Aztán két másik személyét éreztem és egy ismeretlenét is még a fal mögül. El indultam az érzés irányába és egy erdő határára értem. Ekkor már éreztem is az egyik egy emberhez hasonló volt de mégis kicsit ijesztőbb volt az aurája. A másik egy tigris volt akinek az energiája hasonlított a látomásomban lévőhöz. Az erdőben léptek zaja szűrődött ki. Valaki közelített ki az erdőből. Egy nő lépet ki a sűrűből kezében szabják. Mikor meg látott egy ideig furán nézet aztán egy tigris lépdelt ki mögötte. Éreztem hogy a harci érzékeim ki élesednek mert a nő elkezdet felém futni. Másod perc kérdése volt ahogy ki tértem előle. Gyors volt nagyon mert szinte súrolta a testem a szabja. A tigris is harci helyzetbe helyezte magát. Nem értettem miért támadnak meg. Csak csapkodott azzal a szablyával de én mind egyszer kitértem előle.
-Vajon ki lehet és mit akar?-gondoltam.
-Kicsit le kellene hűtenem a hangulatot.-gondoltam és a testem azonnal felet. A hajam fehér lett a szemeim is fényleni kezdtek és a testem is fényleni kezdett. Egyre könnyebbnek érzetem a testem. Emelkedni kezdtem a földtől. Ekkor a tigris is el indult felém de mielőtt még oda ért volna bele fagyott mind a 4 lába a földebe.
-Eresz!!-ordította.
-Egy kiméra lehet?-gondoltam. Ekkor a szablyás felém hajította egyik fegyverét de mielőtt még a testem karcolta volna. A földből fel emelkedett egy jégfal amibe bele fúródott. De nem mindennapi szabja volt ahogy bele fúródott a közötte levő jég egyből izzani kezdett.
-Egy tűz kard?-mondtam halkan. De ekkor a nő elővett még egy szablyát amit körbe fontak a láng nyelvek és felém futott vele. Ekkor el engedtem a falat magam, elöl és kitértem előle gyorsan.
-Veszélyes fegyvereid vannak..-mondtam hangosan amitől ö meg állt egy percre és elgondolkodott.
-Nos azért van hogy a te fajtád ki irtsa! Mit keres itt egy jég démon? Úgy tudom hogy 12000 méternél alább nem merészkedtek a Himalája csúcsáról? Mégis itt vagy...Badarság volt ide jönnöd még itt is tóul meleg van neked gyorsan meg öl valaki..-vigyorgott.

-Én sem tudom..-hebegtem de szerintem nem hitt nekem. A figyelmem lankadt és a tigris ki szabadult a jégből. Mancsai szinte karcolták a testem de szerencsére időben ki tértem. Idegesnek látszott a tigris az arca meggyötört és éreztem hogy az élet ereje fogy.
-Biztos meg sérült..-gondoltam. A tigris nagyot ugrott és kis híján le tepert de én alatta ki csúsztam a jégen.
-Miért támadsz?-pillantottam a tigris szemébe és szemeim hóvihart fújtak érzékeim élesek voltak és a túl élési ösztönöm egyre erősebb lett. A szablyás meg állt az erdő előtt. Ekkor meg pillantatom egy másik tigrist is a fáknál.
-Ha játszani akartok játszatok szabályosan!-mondtam játékosan hátha le nyugszanak de sajnos a szablyás csak jobban össze húzta a szemöldökét.
-Te neked nem itt a helyed..és oka van hogy itt vagy..a vihar is miattad tört ki a vihar is ezt a táj termő volt és szép és most fagyott és a palota ezeket a sárkányokat szabadították ránk és nap mint nap halnak meg túl élők..-morogta.
-Kell még indok hogy el akarom vágni a torkod...bár az nem ölne meg de legalább meg bosszulnám a családom halálát.-égtek a szemei szinte perzselt. Támadni akart de én közeb szóltam:
-Nem tudom miről beszélsz én nem rég ébredtem fel a palotában én is olyan meg lepet vagyok mint ti tegnap még a hegyen voltam most meg itt és nem tudom hol vagyok?-mondtam. Egy pillanatra meg állt és el gondolkozott.
-Lehet hazudsz..-morogta. El mosolyodtam mikor kezdte el rakni a szablyát. De a tigris úgy látszik nem volt ennyire barátságos mert éreztem hogy a hátam mögött termett. Csak egy mordulást halottam és a mancsát éreztem a hátamon. A jeget a vérem festette be...fájt olyan valóságos volt és élénk piros.
-Ez jelzi hogy élek?-motyogtam. A lábaim zsibbadni kezdtek egyre több vért vesztettem.
-Nem hagyom magam meg halni itt!-határoztam el. A szemeim erős kéken villogtak és a testem emelkedni kezdett. És a hátamon a seb teljesen be forrt. A ruhám vér foltos lett. Mikor teljesen be forrt újra a földön voltam és kicsit szédültem. A tigris emberé változott a fáknál és elindult felém. Egy fiatal fiú volt. Közel lépet hozzám és kezét végig húzta  a kezemen egészen a tenyeremig. Egyetlen érintése felmelegített. A bőröm újra normális színű volt és élénk kék szemeim újra világos kékek lettek a hajam is újra szökés lett. Éreztem hogy ö az akit a látomásban láttam.
-Vajon ki lehet?-kérdeztem magamtól.
-Hogy hívnak?-kérdezte a fiú.
-Una...Una Diamonds jégdémon vagyok a Himalája csúcsáról.-rebegtem.
-Olyan ismerős volt a hangja csak nem tudom honnan. Lehet jártam már itt régebben?-gondolkoztam. A mögöttem levő tigris fel morrant nem tetszését ki fejezve.
-Ki ez Fins?-kérdezte a szablyás lány.
-Az előbb mondta a nevét Ivana-mondta.
-Én Fins Carlova vagyok tigris alakváltó a szablyás Ivana Margyonare Ivirgin. A másik tigris pedig Isis Wintrow..-de be se fejezte mikor közbe vágtam.
-Téged láttalak...-mondtam de be se fejeztem oda ugrott.
-Láttad a testem hol van? Jól van?-kérdezgetett.
-Azt hiszem jól legalábbis azt éreztem..-mondtam bizonytalanul majd hátra lépett. Oda jött hozzám Ivana.
-Szóval a falon kívül van a teste? Kinél?-kérdezte. 
-Igen kin hogy kinél azt nem tudom csak azt érzetem hogy alakváltó és hogy el viszi valahova.-mondtam.
-Sajnálom hogy rád támadtunk.-mondta Ivana.
-Jaj semmi baj-szabadkoztam.
-De várj te érzed a falat?-kérdezte.
-Igen láttam is miért?-kérdeztem kíváncsian.
-Az jó mivel mi halandók vagyunk nem láttuk a falat és nem tudjuk hol a határa a régiónak te el tudsz oda vezetni és a testhez is?-kérdezte.
-Igen segítek ha szeretnétek.-mondtam neki bátorodva. Majd mikor ezt mind meg beszéltük Ivana még vissza ment valamiért majd el indultunk arra amerre én jöttem. Remélem tudok segíteni...

Eszméletlen utazás

Isis szemszögéből

Hatalmas füst lepte el az egész szobát. A tündérek sikoltottak, mivel nem zárhatóak az ablakaik. A füst érdes illatú volt, kesernyés fenyőillattal ötvözve. Olyan volt, mintha az erdőből jött volna a támadás. És jól gondoltam. Az ajtó hamarosan a ropogó tűz áldozatává esett.
-Alakváltó sárkányok! El kell tűnnünk! – suttogott Ivana felénk, mire Fins visszaváltozott – Ezek a palota sárkányai. Ha jól tudom, rengeteg pici van, és kettő nagy. Sietnünk kell, hogy ki tudjunk jutni. Nem tudom, hogy találták meg a lakásom. – Ivana full ideg volt.
Ott kijuthatunk, azon a kis nyíláson! Intettem az orrommal a kirepedezett fára, ahol besütött a gyér nap. Fins megmozdult mellettem, szorosan mellém állt. Szemeiben olyat láttam, amit nem kellett volna. Kötödést, hogy talált egy másik tigrist, aki vele marad élete végéig, és kölyköket nemz neki. Ahogy belenéztem a szemeibe, csak Ivana köhintését hallottam.
- Indulás! – lökött rajtunk egyet. Én másztam ki először, de azonnal meg is bántam. Az egyik sárkánynak a lábai mellé értem. Kb hatszor akkora volt, mint én. Nesztelenül, amennyire lehetett, eljutottam az első bokorig.
Fins nagyon meglepődött a sárkányt látva, de kértem, hogy nézzen rám. Felém nézett és megpróbált nesztelenül elillanni, aztán rám ugrott. Ismét alá kerültem, közben megnyalta a pofám oldalát. Felvihogtam, bár inkább prüszkölésnek hangzott, mire a sárkány a bokor felé kapta a fejét. Azonnal megdermedtünk, Ivana pedig szitkozódva, kúszva sietett a bokor felé, de elkésett. A sárkány lecsapott, a karmai Ivana mellett hasítottak bele a földbe. Ivana felállt és úgy ugrott bele a bokorba, közben a sárkány elégette a fát, majd a bokrot, ami mögött tartózkodtunk. Felüvöltöttem, és előre irányítottam a csapatot. Vinnyogó hang szakadt fel a sárkányból, és tudtam mit jelent. Erősítés. Fins magára kapta Ivanat, és úgy rohantunk, ameddig a tüdőnk bírta.
*
Messze jártunk a kis háztól, a tündérek a ház ablakából szöktek meg és gyorsan elillantak. Mi már kimerülten estünk össze egy barlangnál, ahol tábort vertünk. A tűz pattogását figyeltem, miközben Fins ült mellém le, majd ráhajtotta a fejét az oldalamra. Én is ráhajtottam a fejemet az ő fejére, majd tovább bambultuk a tüzet. Ivana egy sebet tisztított saját készítésű gyógynövényével, közben egy nyuszi ugrált kint. Megmozdultam, Fins mosolygott. Együtt indultunk el vadászni ki az erdőbe. Közben szórakoztunk, és lököttük egymást. A nyuszi végül finom vacsora lett nekünk, Ivana elment bóklászni az erdőbe keresni valami Stamanis nevű gyógynövényt.
Jól éreztem magam Finssel. Aztán leültünk egy fa alá, és egymást vizslattuk kifulladva.
Mi az? Nem tudtam, hogy megérti-e, de olyan fürkészően nézett.
Pulchra es ad lunae lumina risus! Fins kérkedő pillantása égetett. Viszonoztam. Várjunk, most azt mondta, hogy gyönyörű vagyok a Holdfényben?
Ezt komolyan mondtad? Döntöttem oldalra a fejemet.
Habeant sibi, Isis. Pulchra valde. Magis et magis pulcrum est ... Fins közelebb jött, és lágyan megérintette orrával az enyémet. Behunytam a szemem. Ez az emberi világban csókot jelentett volna. Belevesztem a kölcsönös érzésbe, ami elfogadható volt tigrisvilágomba.
A tigrisek, amikor tigris alakban vagyunk, nem számít, mennyi ideje ismerjük a másikat. Egyszerűen csak beleveszünk az érzésbe, a páratlan vágyba, ami körülvesz minket. Fins tudja a határait, és én is meghúztam őket. De ez, a váratlan orr puszi, kiszámíthatatlan volt. Fins megcsípte lágyan a tarkómat, ami kedves gesztus volt, de lágyan végighúzta rajta az arcát. Ezt akkor csinálják, ha fontosak vagyunk a másiknak. Lágyan felmordultam, de nem is morgásnak hangzott, inkább kérlelésnek, hogy hagyja abba. De nem tette. Lágyan végigharapdálta a tarkómat, direkt vigyázva a bőrömre és véreremre. Elért a nyakamig. Ez egy furcsa érzés volt. Csak azoknak nyújtjuk oda a nyakunkat, akiknek odadobjuk így is rövid életünket. Feszülten várakoztam, kezdtem kényelmetlenül érezni magam.
Egyszer csak egy kéken világító penge jelent meg Fins nyakánál. Én megdermedtem, mert a penge kissé hozzáért a bundámhoz. Ivana.
-Nem mondták még neked, hogy a lányokat ne zargasd? – vetette fel a kérdést Ivana, majd elvette a pengéjét. – Tudtommal, nem vagytok egy pár. A nyaka tiltott zóna, uram!
Fins összezavarodott, majd felmordult és visszafutott a táborhelyre. Felsóhajtva néztem utána. Kezdem elveszíteni emberi énemet. Már így is fakult.
Ivana...
-Ne mondj semmit! – Ivana dühös volt rám, de megértem miért.
Ivana... nem, ez komoly. Érzem, hogy valami baj van. A testemet valami érte... olyan ez, mintha itt lenne a közelemben!
-Lehetetlen, hogy itt legyen a közelben! A fal alakváltók számára ezt a sorsot idézi elő. Kint a valódi, idebent a lélek. – gondolkodott Ivana.
El kell mennem! Muszáj arra mennem, hátha szerencsém lesz!
-Nem engedem, hogy este mászkálj. Együtt megyünk. – majd visszamentünk a táborhelyre.
Fins már aludt, mire visszaértünk. Én külön lefeküdtem kicsit odébb, mint ő...
Reggel hamar felkeltem, mert vártam a megfelelő pillanatot. Mindenki békésen alszik. Ez az én pillanatom. Felkeltem és lassan kimentem majd útnak indultam. Már jó ideje úton lehettem, amikor egy narancssárga villanás zuhan felém az egyik fáról, ismét rám.
Rá mordultam, de beleszippantottam a levegőbe. Fins...
Mit keresel itt? Neked nem aludni kéne most, Isis?
De... csak muszáj volt elindulnom.
Értem...
Majd hozzám csapódott. Velem jött együtt, tovább az utamhoz és az úti célomhoz. Ivana nagyon dühös lesz rám, az tuti.
Pár órával később már hulla voltam. A monoton menetelés alatt a lábam már sikoltozott a fájdalomtól, de még akkor is mentem. Sötétedésig kiértünk egy másik erdőbe.
Ez a hely veszélyes. Itt nem szállhatunk meg! Fins megrázta a fejét.
Ugyan már! Mik vannak itt? Türelmetlen voltam, kimerült és harcra képtelen.
Sikoltók. Szinte be sem fejezte, már is megszólalt az első sikoltás az erdő messzebb zugában. Megsüketültem tőle. Annyira fájt a fülem és a lábam is egyszerre, hogy mentem pár métert, aztán elsötétült előttem a világ.

Isis! Merre vagy? Egy erdőben álltam. Nem értettem semmit. Hova kerültem? Egy lány futott el mellettem és rám nézett. Ez én vagyok.
Nem jössz a boldog végtelenbe? Engem el kell felejtened!
Nem tudtam beszélni. Valami nem engedte. Aztán a testem látképe megközelített, majd megérintette, legalább is meg akarta érinteni a fejem. De a lila színű erő visszatartotta.
Á, szóval a fal elválasztott minket? Ez mily borzalom, sanyarú gyötrelem! De emlékeztetlek, hogy nem fogsz átverni engem. Igaz, nem nyúlhatok a nyamvadt testedhez, hogy kitépjem a szívedet... de tudok forradalmibb bosszút is, Isis!
Az arcom hirtelen átváltozott egy Dorvugéra. Karmaival felém ágaskodott. Jaj, ne! Elkapott egy Dorvug! Mi történt? Alig emlékszem valamire. Fins. Fins biztos ott van velem és megpróbál rajtam segíteni... Ez a bosszús tehetetlenség. A Dorvug közben mögém került, majd karmaival lecsapott a mellkasomra...
*
Üvöltve keltem fel, taszítva tőlem minden mozdíthatót. Fins mellettem aludt, Ivana pedig morcosan nézett rám. Csak egy álom volt, ugye?
-Most szerencséd volt! De, ha még egyszer elindulsz nélkülem, a reggel kellős közepén, én magam döföm át a szíved a Dorvug helyett. – kiáltott rám, majd lassan kiment, és szedett pár Éjvirágot.
Fins is felkelt közben és kajánul rám vigyorgott.
Ivana. Mi történt?
-Összeestél, és Fins próbált támogatni, de épp arra járt egy Dorvug és általában a gyengébbikre mennek, szóval átdöfte a szívedet. – sóhajtott fel, majd kis szünet után folytatta. – De időben odaértem és a szablyámmal kinyírtam. Nagyon nagy mázlid volt. – prüszkölt, majd összekevert valamit és megitatta velem.
Fins állandóan velem volt, ott feküdt mellettem és volt, amikor mesélt az életéről.
Régen nekem is volt csapatom. A fő falkavezér volt az apám, de valamiért sohasem békült ki velem, mivel a nagyobbik testvérem sokkalta... ,hogy is mondják?
Sokkal életrevalóbb?
Á, igen. Nos, ő sokkal életrevalóbb volt, mint én – közben megízlelte az újonnan szerzett szót – és ezért apám mindig is kitagadottnak tekintett. Aztán hatalmas vihar ütött ki az erdőben, tölcsér alakú felhő kavarodott fel és felkapott, majd ledobott erre a helyre. Alig éltem túl. Vad lettem és jobban mondva szabad is. De közben szörnyen magányos voltam. Állandóan kerestem a helyemet, aztán így bukkantam rá Ivana kis kunyhójára. Ő befogadott, és sokszor próbálkozott a nevelésemmel, de aztán felhagyott vele és inkább háziállatnak tartott. Nem tudott visszaváltoztatni, mert annyira elvadultam, hogy lehetetlen lett volna. De TE segítettél ebben... Amit nagyon köszönök.
Ó, ugyan. Semmiség. Felé fúrtam a fejemet, mire ő megcirógatta a fejem búbját.
Ivana morcosan tért vissza, majd felénk fordulva szinte majdnem robbant.
-Hát, gyerekek. Szedjétek a popótokat, mert tüzes barátaink minket keresnek! Azonnal szedem a cókmókot és indulás van.
Fins a mellkasom alá nyúlt és felemelt, hogy a hátán vigyen engem. Jaj, de aranyos volt tőle. Ivana hamar összeszedte a cuccainkat, majd elindultunk délnek.
*
Ivana elől ment, Fins kicsit lassabban, de követte a tempóját. Én Fins hátán voltam, és kapaszkodtam belé. Igazán fura egy figura. Nyomul, de közben pedig elképesztően segítőkész.
-Vigyázz a sebére. – szólt oda Ivana. És így mentünk több napon át.
*
-Megérkeztünk.
Egy hatalmas fa tornyosult elénk. Rajta lépcsőzetesen vezetett fel az út. Fins elszörnyedt, amikor meglátta, engem pedig ismét elnyomott a bizonytalanság. Aztán mi Finssel tovább mentünk, mert Ivananak fontos megbeszélnivalója volt a többi Ivirginnel.
Amikor kiértünk az egyik bokorból, egy lányt pillantottunk meg. Fagyasztása szinte belelengett a levegőbe.
Megdermedtem a látványtól. A ruhája nagyon szép volt, de maga mögött megfagyasztott mindent. Ivana... A messzi telepátia soha nem ment zökkenőmentesen. De talán meghallotta.
A lány felkapta a fejét, és ígéretesen nézett rám, majd megindult felénk. Egy kék szabja viszont elénk állt. Ivana meghallotta a segélykérésemet!
*
A lány és Ivana szemtől szembe, mi pedig Ivana mögött vacogva vártuk, hogy mi lesz ebből...

Váratlan csapás

Isis szemszögéből

A belseje a háznak jóval nagyobb volt, mint azt először hittem. Milliónyi kis tündér mászkált ide-oda, kezükben egy kis tálka, amiben aranyszín por volt. Egy másikban pedig kék, olyan, mint Ivana szablyáján. Egy tündér véletlenül megfordult, és a kék por a mancsomra hullott. A fagyasztás azonnal elindult a kezemen, felkúszva a karom tetejéig.
Wow! Ez meg mi? Ki akartam lépni, de a jég szinte cementként húzott vissza.
-Megmondtam már, hogy ezeket ne erre vigyétek, mert valakit még 100 évre lefagyasztotok! – morgott Ivana az esetlen tündérre, mire a kisebbik lény arrébb állt, majd sebesen elszárnyalt.
Ne légy ilyen vele! Véletlen volt!
-Aham, főleg, hogy mindjárt levághatjuk a lábad! – somolygott.
Hogy mi van? Azonnal lesokkolódtam és a lábamat kezdtem pásztázni. Amit még mindig a jég fagyos karma tartott bezárva.
-Ne vegyél már be mindent! – kacagott Ivana, sokkal kellemesebb hangon, ami meglepett. Fogta a kis kalapácsát és megkoccintotta a jégen. Az azonnal elengedte a lábam.
Ezért még meglakolsz! Kuncogtam magamban. Ivana csillogó szemmel nézett rám, majd kérte, hogy kövessem.
-A ház alapjában véve nagyon nagy. Ezek a kis tündérek dolgoznak itt, mivel otthont ígértem nekik. Nézd csak meg! – bementünk egy kisebb részbe, ahol egy nagy fa tört utat. Eltátottam tigrispofimat.
Mindegyik ágról egy pici, tök alakú, vagy virág alakú házikó lógott, erősen rögzítve. Pici ablak volt rajta, amire kis gallyakból csináltak keresztet, belül pedig égtek a kis lámpák. Egyik házikóba épp akkor szállt be egy kis tündér, majd leintegetett nekem. Kacsintottam rá. Egy hatalmas ház is volt középen a fán, amiben több kisebb tündér is volt. Ó, egy iskola!
Ez fantasztikus! De még mielőtt befejezhettem volna a mondatomat, valaki oldalról telibe talált, és rám feküdt. A döbbenettől még pislogni sem tudtam. A szagából egyből tudtam, hogy alakváltó. A szeme lilán csillogott, és eléggé dühösen pillantott rám. Nem kaptam rendesen levegőt.
-Fins! Szállj le róla! Rögtön! – kiáltott Ivana, előkapva a szablyáját. A Tigris kissé megremegett. A telepatikus kapcsolatot ismét próbáltam kialakítani közöttünk. A szemembe nézett, nagyon közelről. Ez volt a tökéletes időpont.
Ki vagy te? Kérdésem láthatóan összezavarta, de nem szállt le rólam.
Fins. Csak ennyit mondott, semmi mást. Fins. A hangja viszont meglepően férfias volt, és eléggé dühös is.
-Tudsz beszélni vele? – kérdezte azonnal Ivana, majd hitetlenül lehámozta rólam Finst.
Igen, de nagyon halványan. Elvadult, és ami még rosszabb, hogy alig emlékszik valamire. És velem is ez fog majd történni, ha elveszítem az emberi testemet. Elfelejtek mindent, és átváltozom valódi tigrissé. De az ilyen nagyon ritka, azonban sokat felejtünk. Ezért nem szabad túl sokáig tigrisnek maradni, egy idő után megszokja a szervezet és alig akar visszaváltozni. 
-Ő neki lila a szeme. Szóval még benne van a teste, ugye?
Igen, a Lila szem ezt jelenti. Nekem azért ilyen pirosas a szemem, mert nincs bennem a testem...
Ivana pár pillanatig gondolkodott, majd előkészített pár hozzávalót. Aztán megakadt, amikor az egyik dobozból nem jött ki semmi.
-Miért nincs itthon Furagem por? – tépelődött – Isis, csak a Furagem por segítségével tudom visszahozni a testedet. Ez a hozzávaló átváltoztatás kikényszerítője. És csak nagyon kevés helyen kapható, beszerezni még nehezebb.
Fins felé fordultam és ismét kialakítottam a kapcsolatot.
Szeretnél újra ember lenni? Kérdésemre csak felém hegyezte a fülkagylóját, majd furcsán nézett rám.
Ember? Embernek lenni? Nem tudja, milyen embernek lenni?
Tudod, amikor két lábon jársz, és más testet öltesz fel! A test benned rejtőzik. Szabadítsd fel a benned rejlő energiákat! Fontolóra vette a mondatom, majd leguggolt, és behunyta a szemét. Nem történt semmi.
Lassan engedd el magad! Nyugodj meg, és próbálj lazítani. Érintsd meg a belső embert és válaszd el a tigristől. Kapaszkodj emberi mivoltodba, és légy újra ember! Humana, vel tigris, cuius puer adhuc, qui fortis in infinitum! [Google Fordító segítségével]
Fins felkapta a fejét, és ordított, teljes erejéből. A változása megkezdődött, mely lassan kúszott felfelé a csontjain.
Fél óra múlva egy barna hajú, zöldes szemű fiú állt előttünk, remegve és kétségekbe esve.
-Mit tettél vele? Mi volt ez a szólam? – kapta rám a tekintetét Ivana.
Ez a mi törzsünk szólama, ha egy valaki nem tud átváltozni. Ezzel segítünk a másiknak, mert ez a szólam segít az emberi testtel rendelkező tigriseken.
-Értem. – bólintott, majd előkelően pillantott a jövevényre – Elvégzem rajta az alapvizsgálatokat, és megnézzük mennyire harcképes.
Rendben.
Harsogó csilingelés lepte be az egész szobát. A tündérek össze-vissza repkedtek, egymásnak vadul magyarázva. A fő tündér is kapott a lehetőségen, dirigált és irányított, majd fogott egy kislányt, és bevitte az anyukája házába, majd ő is elmenekült a saját házába. A feszült csend ránk zuhant.
Majd valami betörte az egyik ablakot, és hatalmasat ordított az előszobában...

Találkozás

Isis szemszögéből

Még mindig döbbenten figyeltem kint nyugvó emberi testemet. Kívülről soha nem láttam magam. Szőkés hajam az arcomba lógott, a kezeim szorosan a mellemen nyugodtak, mintha múmia lenne (lennék). A lábaim csupaszok voltak, de hegmentesek. Gyorsan gyógyulok, ez is egy különleges képesség. Na, persze nem ilyen hirtelen csiribá-csiribá és eltűnik a seb, hanem csak pár nap kell neki, és lehetőleg hegmentesen beforr.
A Fekete Tigris rátette a mancsát az arcomra, és lassan végighúzta rajta a karmát. Felüvöltöttem, mivel az arcom hirtelen vágó fájdalom érte. Riadtan néztem rá, mire afféle igazi „tigris vigyorral” válaszolt.
A tested itt veszélyben van. El kell, hogy vigyem. De semmi baj nem fogja érni! Ameddig a falon túl vagy, veszélyes sora vár majd rád. Mivel majd fel fogják deríteni az egész területet. Még van időd eltűnni. Szóval, szedd a lábad, és sipirc!
Időm sem volt átgondolni az öreg tigristől kapott parancsot, az agyam már is engedelmeskedett neki. Megfordultam és elindultam. Visszanézve láttam, hogy a testemet maga után húzza...
Nem mentem pár száz métert, amikor süvítő kiáltás hallatszott, majd egy csattanás. Vissza akartam fordulni, de egy hang megakadályozta.
- Ki vagy te? – kérdezte tőlem valaki.
Odafordultam és meredten néztem valakire. Az arcát egy csukja takarta el, de ez a hang nyers volt, bosszúszomjas. Nő volt, övén hat féle penge sorakozott, hátán három kékesen virító szabja, a kezében kisebb tőr. Megriadtam. Próbáltam telepátiát kialakítani, hogy szólni tudjak. Talán sikerült.
Kérlek, ne bánts!
A titokzatos idegen meglepődött, nyilván fogadta a beszélgetésem.
-Egy alakváltó... – aztán kombinálni kezdett. – Várjunk csak! Hogyan jöttél át?
Átjönni át tudtam. De visszamenni már nem. Az emberi testem a túloldalon rekedt. Így bármit érzek, ami a testemmel történik.
-Gyere velem! Elviszlek a házamba, és megpróbálunk valamit csinálni. – mosolyodott el halványan, lila szeme szinte ragyogott a bundámat látva.
Lágyan a levegőbe billentettem az orrom, majd feléje fordultam. Nocsak, egy Ivirgin.
Az Ivirgin-ek piros, vagy lila szemű harcosok. A lila szeműek tudnak szárnyat növeszteni. A piros szeműek jól értenek a mágiához. Egyszer láttam Ivirgin-t. Akkor is majdnem a mellkasomban találtam a pengéjét. A pengéjüket halálos folyadékkal itatják át, így nem csak a sebzés, hanem maga a méreg okozza a halált. De a méreg általában smaragdzöld színű. Neki kék volt. Szóval ő az egyik Fagy Ivirgin.
A nevedet megmondod?
Megriadt picit, de elmosolyodott.
-Ivana. És a tiéd?
-Isis.-Lazán megigazította a fegyvereit, majd előkapta a szablyáját, és sietve előre ment.
-Ivana? Mi történik?-Kezdtem félni. Aztán előjött az első csapás...
Ivana kitért balra, majd mellkason döfte az árnyszörnyet.
-A fenébe! Dorvugok! Isis, el kell tűnnöd.
A Dorvugok árnyszerű lények, akik karmokkal a kezükön döfik át a szíved és lopják el a lelkedet. Ők a lélekrablók.
Nem mehetek el! Szükségem van rád!
Ivana csak egy fújtatással válaszolt. Ezt vegyem „tűnj már el!” Féle válasznak? Naná, hogy nem vettem annak.
A Dorvugok tömegével jöttek. Az egyik mögöttem volt. Már mártotta volna a hátamba karmos kezét, amikor felemeltem a lábam és belekarmoltam az arcába. Visítva hátrált, majd ráugorva a fogaimmal kitéptem fekete színű szívét. Ivana a szablyájával, tömegével gyilkolta őket, viszont egyre nem számított. Egy még mozgott, és felkelt.
Ivana, mögötted!
Alig tudott megfordulni és elugrani. A karmos kéz majdnem átdöfte a szívét. Én ráugrottam és kitéptem a nyakát. Az puffanva és forogva a földre hullott, majd elporladt.
- Most már tényleg mennünk kell!–véres orrát törölgetve indultunk el a házába.
–Átkozott Rohadékok! A hegy lábában van egy barlang, tele ilyenekkel. Csomó embert küldtek már, hogy elpusztítsák őket. Egy sem tért vissza. A saját apám is ott harcolt, és amikor már kezdett kimenekülni a barlangból, akkor döfte át a szívét az egyik. Csak a saját vérükkel átitatott késben, karomban döglenek meg. De, ha kitéped a szívét, vagy a nyakát, az is segít.
Hány éve vannak már ebben a barlangban?
Kérdésemre elgondolkodott, de megfontoltan válaszolt.
-Az ember megjelenésekor már itt voltak. Senki nem tudja, hogy hogyan születnek. A legenda szerint, a barlang mélyében van egy hatalmas szikla, amibe belevágott egy villám, és rést ütött rajta. Állítólag abból születnek. És akinek sikerül elpusztítani a sziklát, az megöli az egész kaptárt.
Aztán nem szólt többet. Egy hatalmas erdőhöz értünk, ami zengett a madarak és különféle állatok hangjától. Átvezetett a bozótokon, majd egy aranyos, kis faházhoz értünk. Viszont belépni nem tudtam, mert valami visszataszított.
-Nyugi, ez csak az „alakváltó elleni por”. Tudod, nem mindegyik ilyen kedves és segítőkész, mint te.
A vérfarkasokra gondolsz?
-Ja. Meg a többi csőcselékre. A Vérdenevérekre, az alakváltó lovakra és a sárkányokra.
Denevérek, lovak és... sárkányok? Egyikről sem hallottam soha.
-Majd elmagyarázom. Nos, elmondtam a szólamot. Most már bemehetsz...

Jelzések

Jelmagyarázat:

Nos köszöntök minden kedves olvasónkat ezt a bejegyzést azért írom mivel a blogba főleg az én írásaimnál lesznek olyan részek ahol az amimékben vagy a japánban járatos emberek nem érthetik az egyes meg szólításokat vagy tettek. Azoknak tarok egy kis ismertetőt. Mivel a szereplők nagy részének is elég japános neve van mindent el mond :D

Na most a megszólításnál a japánok tisztelet ,rang, kor, nem és stb szerint szólítják az egyes embereket.

pl: Hana-san, Solia-sama

Lényegében szerintem ezeken a san, sama segéd szók vagy ha külön a senseit ki írnám véletlenül ne kövezetek meg. A san és a saman kívül szerintem nem lesz más! Aszem xD

Magyarázat: sensei-tanárt, idősebbet ,vezetőt vagy olyan embere mondják akikre felnéznek vagy tisztelnek valami miatt és ugyan így van ez a -san és a -sama jelzővel is. remélem ki elégítő volt.

Meg talán ilyen apróságok jelenének meg hogy sakura-cseresznyét vagy cseresznyevirágot jelent. A Hana igazából név és magyarul Virágot jelent. A katana pedig a japán kard remélem nem kell magyaráznom hogy néz ki xD

Köszönöm hogy el olvastad ha valami új lesz amit nem értetek írj megjegyzést és ide ki fejtem részletesen! Addig is további jó szórakozást hozá!

Üdvözlettel: Karyn és Bamby

Születés

Una szemszögéből

...egy hatalmas kristály szoba minden fénylett és átlátszott. Magas plafonján egy jégcsillár csillogott. A padló is jégből volt és félig át látszott. A jégbe furcsa jelek voltak karcolva villogtak, fényletek. A fejem fájt nem tudtam hol vagyok. Nagy nehezen fel keltem és el indultam ki egy ajtón. A fejem fájt és szédültem egy kicsit. Mi is történt velem? Ekkor éreztem hogy melegebb az idő és ezt furcsálltam. Ki mentem a párkányra és láttam hogy már nem a hegyen vagyok hanem a hegy aljában. Minden fehér volt. A vihar mindent el pusztított és meg fagyasztott. A palota pedig valahogy le került a hegyről. 

-Úgy látszik a vihar itt is nagy pusztítást végzett egy lelket se látok.-mondtam magamba. Vissza siettem a párkányról a palotába majd fel vettem a ruhám és a bundámat és elindultam ki a nagykapun. A föld kristály sima volt a jégtől. A szél is fújt egy kicsit. A távolban egy nagy mágikus fal húzódott. Burokba zárta az egész fagyott tájat. El indultam a fal felé hogy ki derítsem mi is folyik itt. Lassú lépteim alatt csengett a jég. Lassan fújdogált a szél és az ég is tisztulni kezdet. A fejem se fájt annyira és már nem is szédültem. Csak az hajtót előre hogy ki derítsem hogy hol vagyok és hogy mi történt velem. Jégben szültem és abban éltem máig is sok barátom volt fen a jég világban. Sosem merészkedtem le 12000 méternél alább. Kicsit mindig érdekelt hogy vajon milyen lehet az a világ ahol nincs örök jég és sötétség a vakító fehérség ki élezte a látásom és a halásom, az érzékeim is tisztábbak lettek. Az örök jég gyermeke ként nem is mehettem el onnan mert veszélyes lehetek másokra és az örök jég fel döntheti a természet ritmusát, csak azok élik túl akik ott születnek. Egyre kíváncsibb lettem és gyorsabban lépkedtem a jégen egyre közelebb a falhoz. Egyre jobban hajtott a vágy hogy meg nézem mi is lehet a túl oldalon mi vár a falon túl. Hosszú hajam lobogót már a szélben ami egyre jobban fújt minél közelebb értem a falhoz és a fal egyre magasabb és magasabb lett. Mikor oda értem már a színét is láttam smaragd zölden csillogót a közelben volt egy kis ház amit  a vihar nem pusztított el. A falhoz közelebb érve éreztem hogy nagyon erős mágikus ereje van. Ahogy a fal felé értem a kezem még meg sem érintettem de éreztem ahogy nyom el taszít magától. Meg érinteni se tudtam. Be mentem a házba ami a fal közelében volt és még egybe volt valamennyire. A ház teljesen üres volt látszólag de mikor be léptem éreztem valakinek a jelenlétét. Közelíteni kezdtem a helyhez ahonnan a jelenlétet éreztem. És semmi csak egy asztal székekkel. Vagy mégis... éreztem a nyomasztó levegőt ahogy a csontjaimba hatol és meg bénít. Beléptem egy szobába és megpillantottam az érzés forrását. A szoba üres volt csak egy fiú ült a közepén. Fehér haja és vörös szarvai voltak a lábán és az egész testén tetoválások írások és minták voltak a szeme vörösen izzott. A körülötte lévő levegő mint a súly húzta a tüdőmet. A kezében egy koponyát szorongatót.
-Hahó..-szóltam oda félénken. Ö úgy tett mintha nem hallana de a fejét felém fordította és végig mért. Mikor végig pásztázott a szemével fel állt kezében még mindig a koponyával és elmosolyodott. Hát borzongató volt a mosolya csontig hatolt. És az érzés egyre jobban égette a tüdőm. Mintha parazsat nyeltem volna. Nem értettem ezt az érzést.
-Ki vagy? Te hogy-hogy túl élted a vihart?-kérdezte recsegő hangon a fiú. A tüdőm annyira húzót hogy alig bírtam meg szólalni.
-Una vagyok..-nyekeregtem.
-Una..U..na.-kóstolgatta a nevemet.
-Át szeretnél menni a falon?-kérdezte és közelíteni kezdet hozzám. Minél közelebb lépet annál jobban lüktettet a testem. Mikor már pár lépésre volt tőlem szédülni kezdtem. A fejem megint nyomni kezdet. A kérdést is alig hallottam.
-I..gen-mondtam remegve és össze estem. Minden sötét lett körülöttem egyre homályosabb.
-Akkor át engedlek.-mondta. Ez volt az utolsó dolog amit hallottam majd el aludtam.

Bent ragadt Tigris

Isis szemszögéből

Baromság lenne azt mondani, hogy nem voltam éhes. A kietlen tájon mászkálva csak elképzelni tudtam, hogy egy sült és grillezett galamb a számba repüljön. Nagy mancsaimmal a kemény és durva talajon lassan mozogtam, mert így is fájt a lábam. Túl sok utat tettem már meg, hogy találjak valami olyat, ami megvéd az időjárási viszonyoktól. Így emberi alakot váltottam, ami igaz, hogy fájt, de muszáj volt.
A meztelen lábamat nem kímélve haladtam tovább, keseregve magamban a fájdalom miatt. A ruhámat kivettem a kis táskámból, amit a számban cipeltem. Amikor alakot váltok a ruhám szétszakadna, ezért inkább meztelenre vetkőzöm, hogy a ruha ne bánja. Gyorsan (amennyire lehetett) felöltöztem, és ismét nekiindultam. Lábamra könnyed, selyemből készült cipőt vettem, aminek a talpa erős fa. Magamra pedig egy lenge ruhát, amire egy kis kabátszerűt vettem fel. Élelmet nem volt időm bepakolni, mert nagyon siettem, hogy eltűnhessek és ha lehetséges... nyomtalanul.
A bokrok vagdosták a combomat, a tüskék beleálltak a bőrömbe. Utáltam ember lenni... semmit sem bír az emberi testem. A szaglásom, a látásom, a gyorsaságom minden emberré válásom után csökken. Ha ez bekövetkezik, örökre tigrisként kell élnem. De a medálom, a lila kövű, világító medálom segít megőrizni ezeknek a bekövetkezését. A medált még anyukámtól kaptam, amikor nála bekövetkezett a végzetes változás. Alapjában véve örökké élünk tigris alakunkban, de anyukámat nem láttam azóta.
Sietősre vettem a figurát, majd kiértem egy hatalmas falhoz. A fal látszólagosra értem. Vakító fénye volt, mögötte gyengén látni a fagyott tájat. A medálom felizzott. Hasonló anyagól lehetett, mint a fal. Aztán rájöttem. Anyukám azért küldött el ide, hogy megvédjen, így is, hogy ő nem lehet a közelemben. Próbáltam megérinteni a falat, de a taszító ereje hatalmasabb volt. De aztán a fal magába szippantott. Átestem a fagyott végtelenségbe. Kiprüszköltem az orromból egy kis havat, de folytattam a lépteket.
Észrevettem egy házat, igaz, vihar dúltat, de még lakhatót. Amint az ajtóhoz értem, próbáltam kinyitni, de amennyire megfagyott, úgy kellett rángatnom. Nem mozdult.
Alakot váltottam (közben levetkőztem, bár majdnem megfagytam), és tigrisként gyürkőztem neki. Nekiugrottam az ajtónak, ami szép lassan engedett. Háromra kinyílt. Szó szerint, bukfencezve beborultam. A port felkavartam, amit sikerült beszippantanom. Tüsszentettem és titkon, magamnak kívántam jobbulást. Próbálkoztam az alakváltással, de a testem megfeszült, majd engedett. Nem tudtam ilyen hidegben alakot váltani. Ott maradtam kétségekbe esve...
Láttam távol egy másik házat, bár odáig nem mertem bemerészkedni. Kiléptem a fagyott területekre, majd elindultam vakon valamerre. A fal most, így kívülről nézve, mintha üveg lenne. A közelében ismét fellángolt a medálom. A medál húzott az "üveg" felé, a testemet viszont lökte. Így megint beszippantott a fal. Ezúttal hatalmas lökéshullámot generáltam. Ilyen nincs... Senki nem tudhatja meg, hogy itt vagyok. Megrémültem. Aztán kijött a másik oldal erdejéből egy Fekete Tigris. Szájában vörös medál, ami éppúgy felizzott, mint az enyém.
-Engedd el magad! Maradj veszteg! Mindjárt kiszabadítalak!-súgta a gondolataimba merülve. Hatalmas robbanással kijutottam. De nem az ő felére.
-Ki nem tudlak hozni. Ahhoz kell még a kék medál is. De az évszázadok óta el van veszve. Anyád ide küldött érted, de sajnos elkéstem. Már bementél. Pedig szerettem volna, ha nem mész be. Itt meg fogsz halni. 
-Az nem lehet! Meg kell próbálnom!-kiáltoztam, és hátrább mentem, majd nekifutottam és elrugaszkodtam. Most az egész altestem átjutott, viszont a másikat fogta a fal.
-Ha összerakjuk a két medált, akkor kijuthatok! Kérlek... -nem volt idő a gondolkodásra. A Fekete Tigris összeillesztette a két medált. Azok felizzottak, és hatalmas csapással húzták a testemet kifelé. Viszont nem a testem fájt. Hanem a lelkem. A lelkem összetett. Mivel két testben fejti ki teljes egészét. Hatalmas csattanás, majd minden elsötétült...
-Hahó! Kelj fel! 
A szemeim nem akartak engedelmeskedni. Viszont lassan kinyitottam. A látvány sokkolt. Én megint belül maradtam, viszont az emberi énem pedig kint feküdt. De nem mozdult...
Kapkodtam a levegőt, próbáltam felfogni, hogy mit tettem. A dolgok súlya csak nehezedett. Pontosan tudtam, hogy mi történt. A lelkem egyik teste meghalt... legalább is, ha 72 órán belül nem tudom megérinteni. Megközelítettem a falat, de az szinte tornádó erejével lökött hátra. Az erőm megmaradt. Minden más. Viszont egy magányos tigris voltam, tele félelemmel... és haraggal fűszerezve.

Szereplők

Főszereplők:

Név: Isis Wintrow

Kor: 17

Faj: vadmacska

Erő: természetfeletti

Különleges képesség: tigrissé változás

Természetes közeg: emberek között él

Születési hely: vadon

Táplálék: ... hús

Név: Una Diamond
Kor: 18
Faj: démon
Erő: megfagyaszt körülötte mindent
Különleges képesség: különleges jéggel hibernálni tud másokat és saját magát is.
Természetes közeg: jéghely csúcsa
Születési hely: Himalája
Táplálék: emberi étel

Név: Liui Selensi (Uralkodó)
Kor: ismeretlen
Faj: boszorkány
Erő: mágia
Különleges képesség: a legyezői manipuláns
Természetes közeg: palota
Születési hely: ismeretlen
Táplálék: emberi étel

Név: Solia Heiden (2. régió vezetője)
Kor: 35
Faj: Papnő
Erő: mágia
Különleges képesség: lótusz szirmainak bénító illata
Természetes közeg: természet
Születési hely: palota
Táplálék: emberi étel

Név: Siroga Kouko
Kor: 22
Faj: vérfarkas
Erő: fizikai erő
Különleges képesség: 2 méteres farkassá változik 
Természetes közeg: vadon
Születési hely: Kobaszaka falu a 3. régióban
Táplálék: hús

Név: Beloisa de'la Rose
Kor: 14 658
Faj: vámpír
Erő: gyorsaság, bénító karmok
Különleges képesség: a rozsa tüskék
Természetes közeg: palota
Születési hely: 4. régióban Rose birtokon 
Táplálék: vér

Név: Kinsho Loveblack (4. régió vezetőjének az ágyasa)
Kor: 450
Faj: róka szelem
Erő: róka tűz
Különleges képesség: szuper hallás
Természetes közeg: természet
Születési hely: 4. régióban a Pusztán
Táplálék: emberi étel

Név: Williem Wluma (Beloisa ikertestvére)
Kor: 14 658
Faj: vámpír
Erő: gyorsaság, olvas mások fejébe és gyorsan el csábít másokat
Különleges képesség: mindig kesztyűt hord mert a kezén van egy pecsét amit ha fel old hatalams eröt szabadit fel
Természetes közeg: palota
Születési hely: 4. régióban Rose birtokon
Táplálék: vér

Név: Kirakishou Kou
Kor: 19 247
Faj: ismeretlen
Erő: rozsa tövisek és fehér rozsa szirmok
Különleges képesség: rozsává tud válni és a szeme helyén ahol a rozsa van egy tüske csabda van.
Természetes közeg: természet
Születési hely: ismeretlen
Táplálék: lelkek

Név: Barasuishou Yiyia
Kor: 19 247
Faj: ismeretlen
Erő: Ametiszt irányítása, ametiszt karddal harcol
Különleges képesség: Az ö egyik szeme helyén is van egy rozsa ami lila színű a rozsa mögött egy tüske csapda van
Természetes közeg: ismeretlen
Születési hely: Tüskerózsa ketrec
Táplálék: lelkek

Név: Uhobiamuha Hibi (3. régió vezetője)
Kor: 924
Faj: sellő
Erő: viz irányitása
Különleges képesség: ha vízhez ér uszonya nö és kopoltyúja
Természetes közeg: víz 
Születési hely: 3. körzet Kobaka tó
Táplálék: hinár, emberi étel

(bal oldali)
Név: Hana Kirika (uralkodó udvarhölgye)
Kor: 25
Faj: Papnő
Erő: villámszorás (az egész teste 1 millio voltos)
Különleges képesség: villámgyorsan tesz meg 1 mp alatt 100 km-t 
Természetes közeg: palota
Születési hely: palota 
Táplálék: emberi étel
(jobb oldali)
Név: Shiori Kusakabi
Kor: 18
Faj: elf
Erő: elemi pecsétek örzöje
Különleges képesség: halotakkal valo komunikálás
Természetes közeg: palota
Születési hely: palota
Táplálék: emberi étel

Név: Kuroshi Koro (a fal örzöje)
Kor: 8545
Faj: démon
Erő: halált hozó erő, vér irányító
Különleges képesség: csontok mágiája
Természetes közeg: erdő
Születési hely: ismeretlen
Táplálék: vér

Név: Sin Sihofrah
Kor: 38
Faj: kiméra
Erő: tüz
Különleges képesség: repülés
Természetes közeg: erdő
Születési hely: 5. régió Labuma falu
Táplálék: emberi étel

(bal oldali)
Név: Shila Ikkoba 
Kor: 16
Faj: démon
Erő: dimenziókat tud létre hozni kis szoba vagy város nagyságúakat és ajtókat amik teleportálják 
vagy abba a dimenzióba vezetik ki és be
Különleges képesség: pavilon ketrec csapda
Természetes közeg: palota
Születési hely: 1. régió Doll város
Táplálék: Emberi étel
(jobb oldali)
Név: Kobata Oshiru
Kor: 18
Faj: démon
Erő: tű zápor
Különleges képesség: láthatatlanná tud válni
Természetes közeg: természet
Születési hely: 1. régió Doll városa
Táplálék: emberi étel

Név: Kanda Yu (az uralkodó testvére)
Kor: ismeretlen
Faj: démon
Erő: katanájával (japán kard) bármit fel hasit, el vág
Különleges képesség: a jobb szemére nem lát és ha fény éri a szemét látja a saját jövőjét 1 órával korábban
Természetes közeg: palota
Születési hely: palota
Táplálék: emberi étel

Név: Irisz Irida de'ol Meida (egyike volt azoknak akik segítetek el zárni a szörnyet)
Kor: 254
Faj: démon (Északi szűz)
Erő: szél irányítása, repülés
Különleges képesség: változtatni tudja a teste halmazállapotát szilárd,folyékony,gáz között
Természetes közeg: emberi közeg
Születési hely: a falon kivül született
Táplálék: emberi étel

Név: Hejne Man's
Kor: 25
Faj: kiméra
Erő: fizikai erő
Különleges képesség: oroszlánná változik és tüzet okád
Természetes közeg: emberi közeg
Születési hely: ismeretlen
Táplálék: hús, emberi étel

Név: Dominika de'la Boribia (ö a férjével együtt az uralkodó rendfentartói)
Kor: 18
Faj: boszorkány
Erő: mágia
Különleges képesség: a kinézetét változtatni tudja 
Természetes közeg: emberi közeg
Születési hely: 5. régió Szataria városa
Táplálék: emberi étel
(balrol jobbra)
Név: Alexandr de'la Boribia
Kor: 25
Faj: pap
Erő: harcos, kardal harcol
Különleges képesség: gyorsaság
Természetes közeg: emberi közeg
Születési hely: 5. régió Szataria városa
Táplálék: emberi étel

Név: Dimira Globusa (egyike volt azoknak akik segítetek el zárni a szörnyet)
Kor: 1625
Faj: démon (Déli szűz)
Erő: föld (periodikus rendszer elemiének) irányítása
Különleges képesség: ha megiszi valaki vérét akkor abból energiát nyer.
Természetes közeg: palota
Születési hely: palota
Táplálék: emberi étel

Név: Biten Biom de Lios
Kor: 85462
Faj: démon
Erő: vér irányító
Különleges képesség: bele tud mászni mások fejébe és ezen keresztül irányítani tudja a testét mindegy hogy az illető élő vagy holt
Természetes közeg: palota
Születési hely: a falon kívül született 
Táplálék: emberi étel 

(bal oldali)
Név: Sibam Tsubasa (az uralkodó kéme és fegyver hordozója az úrnőjének)
Kor: 2455 
Faj: bukót angyal
Erő: repülés, éles tollak
Különleges képesség: (a képen látható fehér botba amit fog)Zidio-ba fegyverbe bele költözik amivel úrnőjét segíti
Természetes közeg: Éden
Születési hely: falon kívül
Táplálék: a gazdája életerejét fogyasztja mikor a fegyvert használja
(jobb oldali)
Név: Tomoe de'zad Zodina (az uralkodó kéme)
Kor: 18
Faj: boszorkány
Erő: mágia és a fegyverhordozója által birtokolt fegyver és képességének ki használása
Különleges képesség: látomása van ha meg fog egy mágikus tárgyat
Természetes közeg: palota
Születési hely: palota
Táplálék: emberi étel

Név: Hellia Dispotina (3. régió vezetőjének testvére)
Kor: 247
Faj: sellő
Erő: vízkristály mágia, víz irányítása
Különleges képesség: ha vízhez ér uszonya lesz és kopoltyúja
Természetes közeg: víz
Születési hely: 3. körzet Kobaka tó
Táplálék: hínár, emberi étel

Név: Jumira Hime (az uralkodó testvére)
Kor: 18
Faj: boszorkány
Erő: mágia
Különleges képesség: ismeretlen
Természetes közeg: emberi közeg
Születési hely: palota
Táplálék: emberi étel

Név: Ivana Margyonare ( sámánoktól tanult )
Kor: 375
Faj: Ivirgin
Erő: mágia hatalma
Különleges képesség: irányítani tudja a természeti erőket, kiváló és jól képzet harcos
Természetes közeg: emberektől távol
Születési hely: ismeretlen
Táplálék: saját készítésű ételek fölég gyógynövények az erdő felhasználásával

Név: Fins Carlova
Kor: 20
Faj: Vadmacska
Erő: Természetfeletti
Különleges képesség: Tigrisé változik
Születési hely: Carlova család sarja a viharban veszett el
Táplálék: Ivana különleges gyógynövényei miatt nem evett húst már egy ideje

Név: Josep (Jos) 

Kor: 21

Faj: Vadmacska

Erő: Természetfeletti fizikai erő

Különleges képesség: Tigrisé változás, látomást tud előidézni abban akit szeret

Születési hely: 5. régió Ismeretlen falka

Táplálék: hús

A többi szereplőt majd a történet során ismertetjük!